30784. lajstromszámú szabadalom • Újítások golyós csapágyakon

— 2 — módján, vagyis azon alapszik, hogy a futógyűrűket a golyók bevezetése közben egymáshoz viszonyítva exczentrikusan állítjuk be, miközben egy vagy két golyóval többet vezethetünk a futógyűrűk közé, mint a mennyit pusztán az exczentrikus beállítás következtében bevezethetnénk, ha a bevetésnél a gyűrűk rugalmas vagy a hőmérsékletváltozás által előidézett alakváltozásait is fölhasználjuk. A csatolt rajzokon a találmány számos kiviteli alakja látható, de ezek korántsem merítik ki a találmány összes lehetséges kiviteli alakjait. így a csatolt rajz 1. ábráján nézetben és metszetben a találmány szerint szerkesztett csapágy egy oly kiviteli alakja látható, melynél a golyók között elrendezett köztartók egy összefüggő, nem rugalmas gyűrű alakjában akként vannak elhelyezve, hogy a gyűrűt megfelelő lehajlításai miatt a golyók támasszák alá és hogy a köztartógyűrű a futógyűrűkkel ne érintkezzék, a 2. ábra a csapágy egy más kiviteli alakjának metszete, melynél a golyók között lévő köztartók rugalmas gyűrűt alkotnak, úgy hogy a golyókat a köztartógyűrű (az úgynevezett kalitka) rugalmassága következtében egymástól egyenlő távol tartja, a 3. ábra a rugalmas köztartógyűrű elől-és oldalnézete, a 4. ábra pedig a golyók bevezetése czéljából egymáshoz viszonyítva exczentrikusan beállított két futógyűrű oldalnézete. A rajzokon (a) a belső, (b) a külső, öntött aczélból készült futógyűrűt jelzi, melyek hornyaiban a (c) golyók oly módon futnak, hogy a golyók mind sugárirányban gyakoroljanak a gyűrűkre nyomást. A mi már most az 1. ábrán látható (e) köztartókat illet ezek — mint azt már említettük — egy összefüggő, nem rugalmas (merev) (d) gyűrűvé (úgynevezett kalitkává) vannak egyesítve, melynek egyes köztartórészei (kalitkaelemei) a golyók közé nyúlnak és ezeken akként vannak megtámasztva, hogy a külső (e) szélükön a megrajzolt módon le vannak hajlítva, míg a 2. ábrán az egyes (el) köztartók egy (dl) gyűrűvé vannak egyesítve, mely annak következtében, hogy egy helyen föl van vágva, rugalmas. Ezt a gyűrűt a csapágyba való bevezetése előtt némileg összenyomjuk és a golyókat a kivágásaiban elhelyezzük, minek megtörténte után a gyűrű ismét eredeti alakját veszi föl, a golyókat szétfeszíti és egyúttal ezeken alátámasztást is talál, a nélkül, hogy az (a) és (b) futógyűrűkkel érintkeznék. A (dl) köztartógyűrű most már nemcsak hogy ki nem eshetik, hanem ki sem vehető, mielőtt azt kézzel össze nem nyomjuk. A golyók betöltésének módja a 4. ábrán látható, mely ábrán azt is jeleztük, miként lehet a futógyűrűk rugalmas alakváltozása következtében egy golyóval több golyót a futógyűrűk közé bevezetni, mint a mennyit csupán a gyűrűk exczentrikus helyzete következtében be lehet vezetni. Ebből a czélból a (b) gyűrű exczentrikus helyzeténél annyi golyot vezetünk a gyűrűk közé, a meum ít kényszer alkalmazása nélkül be lehet vezetni, azután a (b) gyűrűt czentrikusan állítjuk be. Most már a golyók felét jobb-, felét balfelé toljuk, úgy hogy közepén egy golyó elhelyezésére elégséges tér keletkezzék, a (b) gyűrűt kézzel vagy megfelelő szerszám, pl. fogó alkalmazásával kissé exczentrikus helyzetbe hozzuk, egyben az (a) gyűrűhöz viszonyítva némileg ferdén is beállítjuk, mikor a golyó gyenge nyomás alkalmazása után vagy önkényt a gyűrűk közé ugrik, vagy pedig ezek közé beszorítható. A golyók eltávolításánál ugyanezeket a műveleteket ellenkező sorrendben végezzük. Oly csapágynál, melyek teljes megtöltésére 14 golyó szükséges és melynél eddig ennyit is alkalmaztak, a találmány szerint pl. 9 golyót, melynél eddig 15 golyót alkalmaztak, ugyancsak 9 golyót alkalmazunk, míg pl. 18 golyó helyett 11 golyót vezetünk be. Mint az 5. ábrán látható, a föntebb leírt, úgynevezett kalitkákká egyesített köztartódarabok (kalitkaelemek) helyett (f) spirálvagy tekercsrúgókat (5a ábra) is helyezhetünk el a golyók között, mi nemcsak a megrajzolt, hanem minden más golyócsap-