30631. lajstromszámú szabadalom • Berendezés vasúti sorompók önműködő zárására és nyitására
— 2 — 2. ábra egy kontaktus billentyű alaprajza, a 3. ábra a tulajdonképeni billentyűk és a sorompó közé a vonóhuzalokba iktatott menesztő szerkezet elűlnézete, a 4. ábra az egész berendezés vázlatos összmérete, az 5. ábra a szélnyomást felfogó szerkezetet oldalról, a 6. ábra pedig hátulról nézve tünteti föl, míg a 7. ábra ugyanezen szerkezetnek egy mó- i dosítása oldalról nézve, végül a 8. és 9. ábrán a kettősen vezetett vonó- | huzalokat feszesen tartó szerkezetnek két kiviteli alakja látható. Arajzokon föltüntetett berendezésnek alább következő leírásából annak működési módja is világos lesz. Ha egy vonat balfelől közeledik a sorompóhoz, a mozdony kerekei először is az (1) billentyűt nyomják le (1. és 4. ábra) és ez által a (81—84) kontaktust létesítik, miközben a (80) csap körül elforgatható (1) billentyű a vele hátulról összekötött (82) kar és a (86) gyűrű segélyével a (83) rúgót összenyomja, (1. és 2. ábra), minek következtében a pontokkal megszakgatott vonalak által föltüntetett áramkör záratni fog. A (46) elektromágnes (1. és 4. ábra) az ötlő vagy kilincs alakjában kiképezett (48) horgonyt magához vonzza s ezen kétkarú emelőt képező horgony a pontozott vonallal fölrajzolt helyzetbe billen, miközben az (50) emelőt szabaddá teszi (1. ábra). Az (50) emelő egy horogban végződik, mely ezen időpontig a szögekkel ellátott (53) keréknek egy (55) fogát vagy egyéb kiugrását fogta körül s ez által az (53) kereket megakasztva tartotta. Az (50) emelőn az egykarú (49) emelő (58) kampója nyugszik, ahol a (49) emelő, saját súlya által az (50) emelőt azonnal a pontozott vonalakkal föltüntetett helyzetbe billenti^ mihelyt a (46) elektromágnes a (48) horgonyt magához vonzotta. Ekkor az (53) kerék (55) foga fölszabadul s a kerék az (51) súly hatása alatt a nyíl irányában tengelye körül egyszer megfordul. Ezen mozgást a(60) szárny fékezi, mely az (59) fogaskerék révén az (53) kerék tengelyével áll kapcsolatban. Az (53) kerék peczkei eközben a (64) verő(63) karját ismételve megemelik s a verő annyiszor üti meg az (54) harangot, ahány peczke az (53) keréknek van. Ez által a vágányon áthaladni szándékozó személyek a vonat közeledtére idejében figyelmeztetnek. Az (53) kerék egy (57) szöggel bír, mely a többinél hosszabb és a kerék forgása alkalmával a (49) emelő (56) kampóját magával viszi, úgy hogy a (49) emelő ismét a teljes vonallal rajzolt helyzetbe emeltetik. Ennek következtében az (50) emelő is visszaesik eredeti helyzetébe, melyben a (48) horgonyemelő által ismét megakasztátik. Mihelyt a vonat a (2) kontaktusbillentyűt lenyomja (4. ábra), a leírt előzetes csöngetés újból ismétlődik. A vonat most a (65) billentyűhöz ér (1. ábra), azt lenyomja és ez által a (68, 69) szögemelőt az utóbbi tengelyén ülő (67) emelőkar segélyével elforgatja. Eközben a (68) kar a (73) csukló közvetítésével a (74)rúgókat összenyomja és a vele egy (72) támasz révén elállíhatóan összekötött (69) kar a (70) záróemelőn lazán függő (71) reteszek által megakasztatik oly módon, hogy egyik retesz a másik után a (69) kar vége mögé esik. Mihelyt ez megtörtént, a vonat a (66) billentyűt is lenyomja, ez utóbbi viszont a (67. 68, 69, 72) emelőszerkezet segélyével a (74) rugókat még jobban összeszorítja, miközben ezen billentyű (69) emelőkarja a hozzátartozó (71) reteszek által megakasztatik. Az emelők elmozdulásának két részre osztása azon czéllal bír, hogy a (65 és 66) billentyűknek ne kelljen a sínek fölső éle fölött 55 mm.-nél magasabbra emelkedniük, mely esetben a vasúti kocsik rugói sem szenvednek oly erős lökést, mintha az egész munka egyszerre végeztetnék, amennyiben gyakran megtörténik, hogy a vonat visszafelé halad, tehát nem a gép, hanem az utolsó kocsi nyomja le a billentyűket. Az összenyomott (74) rugókban fölhalmozódott energia a (75) szögemelő elfordulását idézi elő, mely viszont a (13, 14) görgők körül vezetett (8) sodronykötél segélyével a (6) menesztők egyikét (3. ábrán a baloldalit) a pontozott vonallal fölrajzolt helyzetbe emeli,
