30522. lajstromszámú szabadalom • Önműködő telefonközpont

36 -=csolva és mely a relais emelőjét mindaddig a fölső kontaktusán tartja, míg a jelzésátvivő az ezres kontaktusok fölött el nem haladt. Ennek következtében az ezres beállító oly helyzetben áll meg, melyben az átkapcsolóval kapcsolatot létesít. Mikor a jelzésátvivő karja az ezres kontaktusok fölött elhaladt, a relaisemelő leesik és az ezres beállító által kiválasztott átkapcsoló százas beállítójának áramkörét zárja. A jelzésátvivő most már az átkapcsoló százas beállítójával fog együtt mozogni, míg a jelzésátvivő karja a százas beállító segélyével földre kapcsolt kontaktust nem éri. A jelzés relaisemelője ekkor fölemelkedik és az átkapcsoló az átkapcsoló hengeres váltójának keféivel kapcsolt beállítója ama kontaktusok fölött áll meg, melyek az önműködő központ második ezresének első nyolcz szakaszával vannak kapcsolatban, A relais emelője mindaddig a fölső helyzetében fog maradni, míg a jelzésátvivő karja a százas kontaktusok fölött mozog és mikor ez a kar megáll, a jelzés relais emelője leesik és az átkapcsoló hengeres váltójának keféit mindaddig forgásnak indítja, míg ezek egy oly kontaktust nem érnek, mely egy el nem foglalt összekötő kapcsolóval van összekötve. Mikor a kefék megállanak, a jelzett kontaktuson és a jelzésrelais egy tekercselésén átfolyó áram a relais emelőjét annak alsó kontaktusára fekteti, úgy hogy ily módon az átkapcsoló hengeres váltóját mozgató elektromágnes áramköre is megszakad. Most már a forgóváltó jut a harmadik állásába egy oly áramkör hatása alatt, mely a jelzésátvivő karján és a relaisnak most a fölső kontaktusára fekvő emelőjén megy át. Ennek következtében a relais áramköre megszakad, annak emelője leesik és a jelzésátvivő karja újból mozgásnak indulva, egy harmadik kontaktuscsoport, a tizes kontaktusok fölött mozog el, miáltal a lefoglalt összekötő kapcsoló beállítójának elektromágnesén áramhul'ámok mennek át. Mikor a jelzésátvivő karja arra a tizes kontaktusra fekszik, melyet a jelző földre kapcsolt, az összekötő kapcsoló beállítója ama kontaktusok fölött áll, mely a hengeres váltójának az 1845. sz. előfizetőt tartalmazó kefe csoportjával van összekötve és ezt megállítja annak következtében, hogy a relais az alsó kontaktusnál az előbb leírt módon megszakítja. Mikor a jelzésátvivő karja a tizes kontaktusok fölött elhaladt, a relaisemelő újból az alsó kontaktusára fekszik és a jelzésátvivő karja most az egyes kontaktusok fölé kerül és az összekötő kapcsoló keféivel forog tovább, míg a jelző által földre kapcsolt kontaktust nem éri, mely helyzeténél az összekötő kapcsoló is kapcsolatot létesít az 1845. számú előfizetőhöz tartozó vonal és védő kontaktusokkal. Ekkor a forgóváltó forgásnak indul és a beszélgető állását közvetlenül megelőző állásába jut, az utolsó elmozdulását végző jelzésátvivő kar pedig az (1) vonalat földre kapcsolja és ily módon egy áramkört zár, melyen át a relaist egyik tekercselése gerjeszti és ezt a fölső kontaktusára fekteti. Ha már most a telefonhallgatót a fölhívó előfizető horgáról leemeli, a relais emelője leesik és a forgóváltót a beszélgető állásba állítja. Ez a mozgás természetesen csak akkor megy végbe, mikor az összekötő kapcsoló a védő áramkör zárásánál a fölhívott 1845. sz. előfizetőt szabadnak ismerte föl. A forgóváltó jelzett állásánál a beszélgető áramkört létesíti és megengedi, hogy a 736. sz. előfizető az 1845. számú előfizetőt fölcsöngesse. Ez a csöngetőváltó használatával történik, mely a (P) indukcziócséve egy tekercselése útján az 1845. sz. előfizető áramkörébe a fölhívó telepet kapcsolja be. A (P) indukcziócséve a 736. sz. előfizető áramkörében is gerjeszt áramot, mely azt jelzi a 736. számú előfizetőnek, hogy a fölcsöngetés megtörtént. A beszélgető áramkör a normális helyzetében lévő jelzésátvivőn és a beszélgető állásban lévő forgóváltón át létesül. Ha az 1845. számú előfizető védő kontaktusa töltve volt, mert ez az előfizető el