30505. lajstromszámú szabadalom • Vasúti teherkocsikhoz való zár

— 2 — alsó (C) lemezhez csavarolt (g) lemezrúgóból kiképezett (h) akasztó a kallantyú alá, illetőleg fölé pattan (9. ábra. a 2. ábra I—I irányú metszete) s azt megrögzíti, úgy hogy ha ezen határhelyzetének valamelyikéből ki akarjuk mozdítani, akkor előbb ezen (h) akasztót a kallantyú útjából el kell távolítani; ezen művelet elvégezhetésére a zártok megfelelő (I) vezetékében eltolható (k) gombos peczket alkalmazhatjuk, mely végén az (i) csavaranya segélyével a (g) lemezrúgóhoz van foglalva, s melynek benyomásakor a (h) akasztót elnyomjuk s a kallantyút elforgathatjuk. Az (1) vezeték és a zártok oldalfala közt eltolható s (n) rugóval a kallantyú felé szorított (m) lemez arra szolgál, hogy a kallantyú számára az (e) lemezen lévő s a kallantyú mozgásakor kisebb-nagyobb mértékben szabaddá váló kivágást mindenkor befödje, oly czélból, hogy egyrészt tisztátalanságok ne kerülhessenek a zár belsejébe, másrészt pedig ne lehessen a zár szerkezetéhez férkőzni (2. és 9. ábra). A (D) kallantyúnak a zártokban lévő vége (G) fejjé van kiképezve, melyet a kallantyú záró állásában elfoglalt helyzetében megfelelő reteszek tartanak meg. A (G) fej alsó részén hasábalakú toldat van, s ezen toldatot a (C) lemezhez erősített (11) tokban elrendezett s a zár bezárt állapotában abból kiemelkedő tetszőleges számú (12) reteszek (13) kivágásukkal megfogják (10. és 13. ábrák). A (G) fej csak az által válik szabaddá, ha a (B) lemezen látható (14) (1. ábra) s a (G) fejen lévő (15) (2. ábra) ovális s a (v) rúgósan működő csapóajtócskákkal önműködően elzárt (16) nyíláson keresztül (14. ábra) megfelelően alakított végű tolókulccsal a reteszeket lenyomjuk mindaddig, míg (G) fej fölszabadul. Mint alábbiakban látni fogjuk, a reteszek akasztóját ilyenkor még külön ki kell váltani. A tetszőleges számú (12) reteszek a (11) tokban egymás mellett vannak elhelyezve, s mindegyikük külön-külön (17) és (18) rugóval vannak ellátva (10. ábra), melyek mindegyike egyik végével a (11) tok fenekéhez, másik végével pedig a megfelelő retesz aljához támaszkodik, úgy hogy a rugók az egyes reteszeket a (11) tokból különkülön kifelé szorítják. Ezen elrendezés által elérjük azt. hogy a záihoz való tolókulcsnak különféle alakot adhassunk s ennek megfelelően a lemezeken is különböző mély (19) kivágásokat alkalmazunk, melyekbe aztán a kulcs megfelelő nyúlványai beillenek. A (12) reteszeknek a (11) tokból való kinyúlásának határolására a reteszek megfelelő lépcsőzetes részébe kapaszkodó (20, 21) kampók szolgálnak, melyek közül a (20) kampó közvetlenül a (11) tok falából, a (21) kampó pedig a külön behelyezett s a (11) tokfalhoz (22) csavarral megerősített (23) betéten van kiképezve (10. ábra). A (12) reteszeknek záró és nyitott helyzetükben való megakasztására szolgáló szerkezet a következő: A (C) lemezen eltolható (24) keretet (2., 11. és 12. ábra), a (25) rúgó a 2. ábrán föltüntetett zártokban állandóan jobb felé nyomja. Ezen keret kivágásában a szintén eltolható (26) lemez van elhelyezve, mely a (24) kerettel a (C) lemezben megerősített csapok körül elforgó (27) tárcsákkal úgy van öszszekötve, hogy az ezen tárcsákon lévő (28) kivágásokba egyrészt a (26) lemezen lévő csapok, másrészt a (24) kereten lévő csapok illeszkednek, mi által elérjük azt, hogy ha a (24) keret egy irányban elmozdul, a (26) lemez a kivágásban ugyanannyit, de az ellenkező irányban mozdul el. A (24) keret vezetésére a két (27) tárcsa szilárd csapja szolgál, melyen a keret egy-egy hosszúkás nyílás által vezetődik, míg a (26) lemez vezetésére a keret kivágásának széle szolgál. A (24) keretnek és (26) lemeznek a (C) lemezre való leszorítására a reteszek számára való megfelelő kivágással bíró s a (C) lemezhez (29) csavarokkal leerősített (30) lemez szolgál (2. ábra). A (24) keret és (26) lemez van már most a (12) reteszek megakasztására fölhasználva, még pedig úgy, hogy a reteszeken két oldalt (31), illetve (32) bevágásokat alkalmazunk (10. ábra), melyek a reteszzárt, illetve nyitott helyzetében egy szintbe esnek, s