30133. lajstromszámú szabadalom • Gőzhenger és tolattyú kenőkészülék

— 2 — a (9) szelepházban összegyűlt víz lebocsátására szolgál. A (8) toldat és az olajtartány oldalfala között lerakodó piszok az elzárható (13) nyíláson át távolítható el. A (2) cső folytatását fölfelé a (14) csatorna képezi, mely cső segélyével, például a kazánnal van összekötve, úgy hogy a (14) csatornán át a (2) csőbe gőz áramlik be. A (14) csatorna mellett egy másik szűkebb (15) csatorna is van, mely az olajtartót az olajadoga tóval köti össze; ott, a hol a (15) csatorna az olajtartóba torkolik, egy kis (16) szita van alkalmazva oly czélból, hogy a (15) csatornába behatoló olajban lévő piszkot visszatartsa. Az olajadogatónak a mellékelt rajzban két kiviteli alakja van föltüntetve; az egyik mely önműködő, az 1. ábrán látható, mí a másik, mely kézzel szabályozható, a 10. ábrán látható. Az 1. ábrán bemutatott önműködő olajadogató a (17) csavaranyában elmozgatható és a. (18) rúgó által állandóan lefelé szorított (19) dugattyúból áll. Ezen dugattyú fölött a (20) fúrattal -ellátott (21) fúvóka van, melyet alul a (22) rúgó által megterhelt (23) szelep zárva tart, miért is a (15) csatornán át a dugattyú és a (23) szelep közé bevitt olaj a fúvóka (20) fúratán át csak akkor távozhatik el, ha a dugattyút kellő mértékben befelé toljuk, úgy hogy a (23) szelepet megnyitja. E czélból a dugattyú lefelé kissé meg van hoszszabbítva, s a gépnek egy tetszőleges oly alkatrészével van szembeállítva, mely a dugattyút időközönként megemeli; ilyen alkatrésze a gépnek például bármely kerék, melyen egy a dugattyú alá nyúló ütközőt alkalmazunk. A kézzel beállítható olajadogató később lesz leírva. A (21) fúvókának (20) fúrata a (24) kamrába nyílik, mely elől a (25) csavarral leszorított, tehát eltávolítható (26) üveglappal elzárt (27) nyílással (ablakkal) bír, melyen át a (24) kamrába be lehet nézni és az olajnak alant leírt fölszállását megfigyelni. A (24) kamrából az olaj az olajelosztóba jut; ez a (28) tokból áll, melyből a gőzhengerekhez és tolattyúhoz vezető (29) csatornák (1., 2. és 8. ábra) vezetnek el. A (28) tokba a (30) csap van becsavarva, mely egy alulról fölfelé szűkülő (31) fúrattal bír; ezen fúratból (32) csatornák ágaznak szét, melyek a fúvókaszerű, kúpos (33) fúratokon át a (29) csatornákkal közlekednek; ezen csatornáknak befelé néző végei szintén kúposán vannak készítve, úgy hogy a (33) fúratok és a (29) csatornák vége egymással csúcsával szemben állított kúpokat képeznek. A (30) csap fölső részében a (34) fúrat van, a kúpos (33) nyílásokkal egy magasságban pedig a csap kerületébe a (35) horony van beesztergálva (4. és 5. ábra), mely a (34) fúrattal a (36) csatornák útján közlekedik; ezen csatornák folytatásában a csapba még (37) hornyok is vannak bevágva. A (33) fúrat fölül egy (38) szitával van betakarva, mely az alább leírt módon beáramló gőz által magával ragadott piszkot visszatartja. A (28) tokra fölül az üreges (39) gömb van rácsavarva, mely egy (40) csatorna útján a (14) csatornával közlekedik, úgy hogy az utóbbival kapcsolt gőzvezetékből a (40) csatornán át (2., 3. ábra) a (39) gömbbe is gőz áramlik be. A leírt olajozó működése már most a következő : Ha az (1) olajtartány olajjal meg van töltve, és a (10) szelep nyitva van, akkor a (14) csatornán át a (2) csőbe beáramló és az olajtartó alján kondenzálódó gőz az olajat fölfelé szorítja, úgy hogy az a (16) szitán átszűrődve, a (15) csatornán át a (19) dugattyú és a (23) szelep közötti térbe jut. Ugyanekkor azonban a (40) csatornán át a (39) gömbbe is gőz áramlik be, mely a (30) csapnak (34) furatán, (36) csatornáin és a (37) hornyokon át a (24) térbe ömlik, mely ilyképen a gőz lecsapódása következtében vízzel telik meg. Ha már most a (19) dugattyú a már leírt módon fölfelé szoríttatik, akkor CLZ (23) szelepet megnyitva, a fölötte lévő olajat a (21) fú-i vóka (20) nyílásán (24) térbe szo-