30133. lajstromszámú szabadalom • Gőzhenger és tolattyú kenőkészülék

rítja, a hol az olaj az időközben összegyűlt i vízben csöppek alakjában fölszáll és egy a I (24) térbe beiktatott fordított (41) tölcséren át a (30) csapnak kúpos (31) üregébe jut. A (41) tölcsér arra való, hogy az olajcsöppeket a (31) üregbe irányítsa. A (31) üregből az olaj a (32) csatornákon át a (33) kúpos fúratokba jut, a honnan azután a (34) fúraton, (36) csatornákon és (35) hornyon át beáramló gőz által a (29) csatornákba, innen pedig rendeltetési helyére vitetik. A föltüntetett esetben például az olaj két részre osztatik szét s így ezen olajozó például egy gőzhenger és egy tolattyú együttes kenésére alkalmas; mi sem természetesebb azonban, hogy több (29 32 33 36) csatornának az alkalmazása által egy készülékkel több henger és több tolattyú is kenhető egyszerre. Annak megfigyelésére, hogy mily gyorsan száll föl az olaj a (24) térben, szolgál a (24) nyílás, mely előtt a (26) üveg van. Hogy azonban ezen megfigyelés megtörténte után, az üveget esetleges eltörés ellen biztosítsuk, jelen olajozónál egy oly szerkezet van alkalmazva, mellyel a (24) nyílás belülről teljesen elzárható, úgy hogy a (26) üveg nincs többé a (24) térben uralkodó nyomásnak kitéve s ha szükséges, a (25) csavar kicsavarása után üzemközben is eltávolítható. Ezen szerkezet a (42) szelepből áll, mely a (43) csavar segélyével a (24) nyílásra rászorítható s ettől ismét eltávolítható. Az (1) olajtartálynak megtöltése ugyan tetszés szerinti módon eszközölhető, azonban a mellékelt rajzon egy oly szerkezet van föltüntetve (1. és 9. ábra), melyen át az olajtartó igen kényelmesen gyorsan és könnyen tölthető meg. Az (1) tartányon egy (44) henger van, melyben a kúpos végű (45) csavar ki- és becsavarható. A (44) hengerből az olajtartányba a (46) csatorna vezet, melynek nyílása a (45) csavar kúpos végével elzárható. A (44) henger ezenkívül még a (47) nyílással is bír, melyen át az 'olaj a (44) hengerbe tölthető. Ha az olajtartót meg akarjuk tölteni, akkor természetesen az egész olajozót kiiktatjuk az olajtartóból, a vizet leeresztjük s azután a (45) csavart anynyira kicsavarjuk, hogy a (47) nyílás a (46) csatornával közlekedésbe jut. A kézzel állítható olajadogató egy kiviteli alakja a 10. ábrán látható. Ezen olajadogató a (48) nyílással ellátott (49) süvegből (fúvóka) áll, mely alá a (15) csatorna nyílik. A (48) nyílás a kúpos végű (50) orsóval zárható el, mely az (51) csavaranyában föl- le csavarható. Az (50) csavarorsónak kisebb vagy nagyobb mértékben való kicsavarása által az olajnak a (24) térbe való áramlása szabályozható. Ezen olajadogató működése olyképen történik, hogy az (50) orsót kifelé csavarva, a (48) nyíláson át fölszállt olajcsöppek mennyiségét a (24) ablakon át megfigyeljük s imidőn meggyőződtünk arról, hogy az olaj fölszállása épen megfelelő, az (50) orsó kicsavarását megszüntetjük s a (24) ablakot a már leírt módon a (42) szeleppel elzárjuk. Ezen olajadogatónál az olaj fölszállása folytonos és nem időszakos, mint az előbb leírt önműködő olajadogatónál. A (2) cső alján alkalmazott (3) szelep arra szolgál, hogy az esetben, ha az olajtartányhoz .vezető gőzvezetéket hirtelen elzárjuk, a hengerben és tolattyúszekrényben lévő gőz az olajat az olajtartányból a (2) csőbe és innen tovább, a (14 40) csatornákon át a (39) gömbbe ne szoríthassa át. Midőn ugyanis az említett gőzvezetéket elzárjuk, a gőzhengerben és tolattyúszekrényben lévő gőz az olajat és a (24) térben lévő vizet a fúvókán át a (15) csatornában visszaszorítja (az önműködő adogatónál akkor, midőn a (19) dugattyú a (23) szelepet megnyitja), minek következtében az (1) olajtartóban lévő olaj és víz a (2) csőbe akar behatolni, ekkor azonban a fölfelé ható nyomás folytán a (3) szelep elzáródik és megakadályozza azt, hogy a (2) csőbe az (1) tartányból víz vagy olaj bejusson. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Gőzhenger és tolattyúkenő készülék, az által jellemezve, hogy az olajtartányba