30121. lajstromszámú szabadalom • Szabályozó turbinákhoz

- 3 — Hogy nehezen mozgatható részeket alkal- | mázni ne kelljen, a szabályozó szerkezet több részre van osztva, melyeket mind ugyanaz a szabályozó állít be. Minthogy eme szerkezet részei csak kicsinyek és könnyen mozgathatók, a szabályozó közvetlenül ezekre hathat, hogy a fúvókákat vagy egyes fúvókacsoportokat működésen kívül helyezze. Ha azonban a szabályozó szerkezet egyes nagy és nehéz részekből áll, akkor eme részek mozgatására segédszerkezetek alkalmazása előnyös, eme segédszerkezeteket pedig czéhzerű oly berendezések útján szabályozni, melyek erőszükséglete i csak csekély. Ezt a ezért legegyszerűbben j elektromos szerkezetek útján érhetjük el, : melyek különböző áramkörök megszakítá- j sára és zárására szolgálnak, de a talál- i mány nemcsak ezek segélyével foganatosítható. A fúvókaszájaknak a szabályozó hatása alatt történő teljes nyitásánál és zárásánál ki van zárva, hogy a hajtóközeg lefojtassék és így a gép hatásfoka is változatlanul föntartható. A találmány lényeges előnye az, hogy ha az egyik szelep fölmondja is a szolgálatot, ez a többi működését nem akadályozza és a turbina szabályozása is akadály nélkül megy végbe. Mint az az 1. és 3. ábrából kitűnik, több egymástól független (8) fúvókaszelep van alkalmazva, melyek száma az alkalmazott , fúvókacsoportok számával egyenlő, vagy j ennél kisebb. Az egy csoportba egyesített fúvókák száma a szállított hajtóközeg menynyiségétől és a szabályozás finomságától függ, így például egy bizonyos munkabírású turbinánál, melynek (32) fúvókaszája van, ezeket nyolez-nyolez fúvókából álló négy csoportra oszthatjuk, ha azt akarjuk, hogy egy fúvóka elzárásánál a turbinába jutó hajtóközeg mennyisége 3°/o-nál valamivel nagyobb mértékben csökkenjen. A leírt be- j rendezést czélszerűen akkor használjuk, mikor a turbina nem teljes terheléssel, ha- I nem mintegy 50%-os terheléssel dolgozik és a terhelés 50%-tól a teljes terhelésig emelkedik. Világos, hogy a második emelet fúvószájai nagyobbak, mint az elsőé, minthogy a hajtóközeg térfogata a nyomáscsökkenés miatt nőtt, ennek megfelelően a második emelet szelepei is nagyobbak, mint az első emeleté. A fúvókák és fúvókacsoportok csoportosítása tetszőleges, azonban czélszerű, ha a csoportosítást akként végezzük, hogy a fúvókák a szelepekkel együtt részarányosán legyenek a futókerék kerületén, egymástól egyenlő távolságban elrendezve, úgy hogy a futókerékre a sugarak részarányosán hassanak. Ez az elrendezés azért is kívánatos, mert ily módon nehezen mozgatható részek alkalmazása szükségtelenné válik és a szelepszerkezet elhelyezésére nagyobb, könnyen hozzáférhető terek létesülnek. Mint a 2. ábrán látható, mindegyik fúvószáj egy-egy (63) teknőből vagy mélyedésből áll, mely egy lejtősen lefelé irányuló (8) csatornába megy át. A megrajzolt fúvószájak expandáltató fúvószájak, az ezekből kiáramló hajtóközeg nyomása pedig ama nyomással, mely a turbinatokban uralkodik, közel vagy teljesen azonos. Lehetne azonban esetleg más szerkezetű fúvószájakat is alkalmazni. Mikor a gőz egy ily fúvószájon áthalad, nyomása mozgási energiává alakul át, melyet a futókeréknek ad át és mely ily módon a turbinatengelyt forgásnak indítja. Miután a gőz az első lapátsoron áthatolt, a közbeeső lapátok által vezetve, a második lapátsorba jut. Megjegyzendő, hogy a közbeeső lapátok ugyanoly hosszúságú körszeleten vannak alkalmazva, mint a fúvókacsoportok és hogy azok elrendezése olyan, hogy mikor valamely fúvószáj ki van kapcsolva, az ennek vonalába eső közbeeső lapát is ki legyen kapcsolva. Ez az elrendezés egy fontos jellemző momentuma, mert ily módon lehet a hajtóközeg áramának a kellő térfogatot és sebességet megadni. Könnyen beláthatjuk, hogy ha az összes fúvószájak működnek, a legtöbb mozgó lapát és az összes közbeeső lapátok is működésben vannak. A 3. ábrán nagyobb léptékben egy önműködően beállított szelep látható, mely