30110. lajstromszámú szabadalom • Újítások súrlódó tengelykötéseken

— 3 kezetekkel vagy pedig ki- és bebocsátó nyílásokkal is ellátható, mely esetben a kenőfolyadék a kapcsoló szerkezeten kívül fekvő készülékek segélyével tartható keringésben. A (D) karimák igen nagy hősugárzó hatással bírnak és a hőt az érintkező fölületekről elvezetik. Azonkívül tekintetbe veendő, hogy a (c) nyílásoknak a (C) bordák oldallapjaiban való elrendezése következtében a folyadék szabadon keringhet a bordák élei között lévő üres hézagokon keresztül egyik nyílástól a másikig, úgy hogy a folyadék keringése független attól, vájjon a nyílások összeesnek-e egymással, vagy nem, midőn egymás mellett elhaladnak. A lemezek bordáinak czélszerű olyan alakot adni, hogy keresztmetszetük minél hegyesebb szöget képezzen. Az egyszerű V-alakkal természetesen meg van adva azon határ, melyen túl a szög hegyessége már nem fokozható, különösen ha a bordák falaiba nyílásokat kell fúrni vagy vágni. Hogy ezen nyílások képezése minél könynyebb és a mellett a bordák éles szöge mégis megtartható legyen, czélszerű a V-alakot aszimmetrikussá tenni (Vlla. és Vllb. ábra), vagy pedig a bordák keresztmetszetének teknőalakot adni (Vlld. ábra), a hol a teknő egyik oldala el is hagyható (Vllf. ábra), mely esetben a lemez keresztmetszete egyszerű csésze alakjával bír. Vastagabb lemezek esetében a túlságos éles szögű bordák nem kapcsolódhatnának egymásba, minélfogva ily esetekben czélszerű a bordák rézsútos oldalait lépcsőzetessé tenni (VIIc. és Vlle. ábra), úgy hogy mindegyik oldalon két-két párhuzamos, azonban egymáshoz képest oldalirányban eltolt fölület keletkezzék. A rézsútos oldallapok valamennyi esetben (^nyílásokkal vannak ellátva és könnyen belátható, hogy a Vlla—Vllf. ábrákon föltüntetett kiviteli alakoknál ezen nyílások fúrás vagy csákozás útján könnyen előállíthatók. A találmány tárgyát képező tengelykapcsolás átfordító kormányműveknél is előnyösen alkalmazható. Ezen szerkezetnél két (Q R) kapcsoló szerkezet talál alkalmazást (VIII—XIII. ábrák), melyek között egy epiciklikus kerékmű van elrendezve. A (Q) kapcsoló szerkezet (G) tokja és külső (B) lemezei helytállóak, míg az (E) hüvely és ugyancsak a (Q) kapcsoló szerkezet belső (A) lemezei az (S) tengelyhez képest elforgathatok. Az (R) kapcsoló szerkezet (G) tokja és külső (B) lemezei a (T) tengelyhez, (E) hüvelye és (A) lemezei pedig az (S) tengelyhez vannak erősítve. Ennélfogva, ha az (R) kapcsoló szerkezet (A B) lemezei kapcsolt helyzetben vannak, a (Q) szerkezet lemezei pedig szabadok, akkor a két tengely össze van kapcsolva és ugyanazon irányban forog és pedig egyenlő sebességgel, ha csúszás nem lép föl, ellenben forgási sebességük különböző, ha a csúszás meg van engedve. Az (R) kapcsoló szerkezet (G) tokjához és ennélfogva a (T) tengelyhez egy belső fogazással ellátott (t) kerék van erősítve, míg az (S) tengelyre egy külső fogazással ellátott (s) kerék van ékelve, a hol ezen két kerék kapcsolatba hozására közbenső (V) fogazott hengerek szolgálnak, melyek csapjaiknál fogva oly módon vannak a belső (E) hüvelynek egy karimájába ágyazva, hogy saját tengelyeik körül foroghassanak. Ha most a (Q) szerkezet (A B) lemezei kapcsolt helyzetben vannak, míg az (R) szerkezet lemezei szabadok, akkor a (t) kerék a (T) tengellyel forog és a saját tengelyeik körül forgó (V) fogashengerek az (s) kereket és ennélfogva az (S) tengelyt a (T) tengellyel ellenkező irányban forgatják. A fogazott (N) hengerek egyik oldalon lévő csapjai a (Q) szerkezet belső (E) hüvelyének egy karimájába, a másik oldalon lévő csapjai pedig egy (v) gyűrűbe vannak ágyazva (XIII. ábra), mely az (E) hüvelyből kiálló (q) nyúlványokba ágyazott csavarszögek által tartatik helyén. Az (N) rugók a (G) tok által hordott (2) gyűrű üregeiben helyet foglaló (o) szögeken ülnek és az utóbbiak végeire illesztett csavaranyák által nyomatnak össze, a mikor is a (2) gyűrűt a kapcsoló szerkezet