30110. lajstromszámú szabadalom • Újítások súrlódó tengelykötéseken

— 2 -tett különféle keresztmetszetek is előnyösen alkalmazhatók. A lemezeknél a (C) borda és külső és belső oldalán minden esetben egy-egy gyűrűalakú sík rész van hagyva, mely a lemezek összeillesztése alkalmával (D) ormót vagy karimát képez (IV. és V. ábra), a hol ezen ormok, mint alább le fog iratni, a kenő- és hűtőfolyadékkal együtt a kapcsoló szerkezetben munkaközben fejlődött hő szétszórására szolgálnak. A lemezek számos (c) nyílással vannak ellátva, melyeken keresztül a kenőfolyadék szabadon áramolhat. Az I., II. és Ha. ábrákon föltüntetett kapcsolásnál az (A) lemezek egy (E) hüvellyel vannak összeköttetésbe hozva, melynek külső oldalából az (a) fogakkal kapcsolódó (e) hosszbordák állnak ki. Az (E) hüvely az egyik tengelyre és pedig rendszerint az (F) hajtótengelyre van ékelve. A (B) lemezek viszont egy (G) tokkal vannak összeköttetésbe hozva, melynek belső oldalából a (b) fogakkal kapcsolódó (g) hosszbordák állnak ki, a hol ezen (G) tok a hajtott részre, a jelen esetben a (K) tárcsára van erősítve. A lemezek bizonyos határok között szabadon elmozdulhatnak a hosszbordák mentén, azonban az utolsó (B) lemez elmozdulását a tok végén elrendezett (L) ütköző határolja. A váltakozva elrendezett (A B) lemezek a (G) tokot kitöltik és egy gyűrűalakú (M) csúszólemez által szoríttatnak egymáshoz. Az (M) lemez a (G) tok levehető födele által hordott, beállítható (n) csészékben elrendezett (N) rugók hatása alatt áll, melyek az (M) lemezbe csavarolt (o) szögeken vezettetnek (I. ábra). A gyűrűalakú (M) lemez agya a (G) tok födelét áttöri és ezen kívül eső részén (m) gyűrűs horony van kiképezve, mellyel a szokott módon egy emelő villaalakú vége kapcsolódik. Ha ezen emelő az (M) lemezt az (A B) lemezektől az (N) rugók hatása ellenében eltávolítja, akkor az (A B) lemezek, a (B) lemezek fogain elrendezett gyönge (d) rugók által egymástól széttolatnak (III. és IV. ábra), mely esetben a kapcsolás szabadon fut. Ellenben, ha a villás emelő az (N) rugókat szabaddá teszi, ez utóbbiak az (A B) lemezeket kellő erővel szorítják egymáshoz, hogy csúszás ne léphessen föl, vagy pedig kisebb erővel, ha azt akarjuk, hogy megfelelő munkafogyasztás mellett csúszás lépjen föl, mint például fékek vagy munkafogyasztó dinamóméterek esetében történik, mely esetekben a kapcsoló szerkezet egyik része rögzítve van. A föntebb leírt lemezeknél föllépő ellenállás nagyobbnak tűnik föl, mint a milyen a szó rendes értelmében vett súrlódástól eredhet és ennélfogva valószínű, hogy az itt föllépő ellenállástöbbletet a lemezek alakváltozásából eredő súrlódás hozza létre, mely torzulási súrlódásnak volna nevezhető. A lemezek ugyanis, midőn sajtoltatnak vagy csákoztatnak, természetesen nem bírnak a gyűrűs bordák mentén pontosan koraiakkal és ennélfogva ha az egymáshoz szorítás után egymáshoz képest relatív mozgást végeznek, szükségképen bizonyos torzulási súrlódás fog föllépni, mely ezen relatív mozgás elé jelentékeny ellenállást gördít. Ha a lemezek alakjuknál fogva túlságosan gyöngék volnának és alakjukat igen könnyen megváltoztatnák, akkor az eltorzulásból eredő hatás aligha volna elegendő ezen eredmény létesítésére, ha pedig ellenkezőleg, a lemezek túlságos vastagok volnának, akkor alakjukat csak igen nehezen tudnák megváltoztatni, tehát a torzulási súrlódás ismét csekély volna. A tapasztalat azt mutatta, hogy az ismertetett fémbádoglemezek a jelzett czélra kiválóan alkalmasak, különösen ha a sík (D) gyűrűs részekkel a (C) bordáknak úgy belső, mint külső oldalán el vannak látva, mivel ezen sík részek az eltorzulásra elegendő kerületi ellenállást létesítenek. A tapasztalás továbbá azt is mutatta, hogy annál jobb eredmény érhető el, minél bensőbb és hatásosabb a kenés, mely czélból a (C) bordákban (c) nyílások vannak kiképezve. A lemezek a kenőfolyadékba merülnek, minek következtében a (G) tok léghatlanul el van zárva és szükség esetén a kenőanyag mozgatására szolgáló szer-