30030. lajstromszámú szabadalom • Klórozó hordó
A találmány további részletei az alábbi leírásból ismerhetők meg. Az (1) hordó a szokásos (2) ólombéléssel és a hajtására szolgáló (3) fogaskerékkel van ellátva (1 —3. ábrák). A hordó egyik végén egy (4) kamra foglal helyet, melynek alsó részét egy (5) válaszfal két rekeszre osztja. Az (5) fal síkja a hordó forgástengelyére merőleges s fölfelé majdnem ezen tengelyig terjed. A válaszfal egyik oldalán lévő rekesz az (A) sav, a másik rekesz pedig a (B) kalcziumhypoklórit vagy fehérítő por befogadására szolgál, mely két anyagnak egymásra hatása folytán klórgáz fejlődik. Mindegyik anyag a (6) dugóval elzárható nyíláson keresztül adagoltatik be s míg a hordó forogni nem kezd, a két anyag elkülönítve tartatik egymástól, úgy hogy beadagolásuk alkalmával klór nem fejlődhet. Az 1. ábrán föltüntetett kiviteli alaknál a klórgáz a (4) kamrából közvetlenül a hordóba jut. A 2. ábrán látható kiviteli alaknál a gáz bevezetésére a hordó üreges tengelye szolgál. Ezen kiviteli alakoknál természetesen a pép fölszínének a hordó forgástengelye alatt kell feküdnie, hogy a pép a klórfejlesztő kamrába át ne mehessen. Ha a gáz beáramlását bármely időpontban félbe kellene szakítani, a (4) kamra falába, vagy mint alább látni fogjuk a hordó valamelyik tengelyébe illesztett (7) csavaros szelepet oly módon forgatjuk el, hogy belső (7l ) tárcsája a hordó belsejébe vezető nyílásra szoríttassék. Ezen szelep, melynek segélyével a kamrában fejlődő klórnak a hordóba való áramlása megakadályozható, eredetileg a hordó belseje és a klórfejlesztő kamra közötti összeköttetés elzárására szolgál azon esetben, ha a hordót a pépkamra kiürítése czéljából ki akarjuk mosni. A hordót ekkor vízzel töltjük meg, mely esetben nem folyhat át a klórfejlesztő kamrába s nem vegyülhet az abban lévő vegyi szerekkel. A 3. ábrán egy nagyobb térfogatú hordó van föltüntetve, melynél a vegyi szereket tartalmazó kamra két pépkamra között középen foglal helyet. Az ilyen berendezésű hordó tengelycsapok helyett (8) görgőkre szerelhető. A két pépkamrába vezető nyílások egyidejű elzárására szolgáló szalag két fölfüggesztett (9) lemezből áll, melyek a (10) csuklós karok segélyével vannak egy (11) nyéllel összekötve, mely a hordó falán áthalad s kívülről működtethető. Ha a (11) nyél a hordóba benyomatik, a (10) csuklós karok szétfeszülnek és a szelepeket elzárják (3. és 8. ábrák), ha pedig a nyelet a hordóból kifelé húzzuk, a csuklós karok egymáshoz közelednek s a szelepeket megnyitják, mely esetben azok a 8. ábrán pontozott vonalakkal föltüntetett helyzetet foglalják el. A (11) nyélnek a hordóból kinyúló vége (12) kilinccsel van ellátva, mely a (13) rögzítő lécz fogaival kapcsolódik. A nyél ezen szerkezet segélyével bármelyik határhelyze! tében rögzíthető. Az (5) válaszfal a klórt fejlesztő két anyagot elválasztja egymástól mi alatt azok a kamrába bevezettetnek, úgy hogy gáz nem szabadulhat el, mielőtt a hordó meg nem indíttatik, mely esetben a két anyag könnyen összegyűlhet és egymásra vegyileg hathat. A 4—6. ábrákon föltüntetett módosításnál a (4) kamrával a kamra belső falában kiképezett s a hordó forgástengelye körül elrendezett nyíláson keresztül egy klórvezető cső helytálló vége közlekedik, mely cső a fal mellett fekvő s a fal által tartott i sugárirányú (p) darabból és egy külső (pl) tekerületből áll, mely a hordó belső falához simul s a benne levő gázt a hordó forgása közbeu fölváltva a pépbe és a pép fölszíne fölé vezeti. Hogy a (pl) cső kibocsátó nyí, lását a pép el ne tömhesse s a pép a klórí nak a hordóba való szabad kiáramlását J meg ne akadályozza, a hordó a 6. és 7. ábrán látható nyil által jelzett irányban forgattatik, úgy hogy a (pl) cső nem nyílásával előre fordulva merül a pépbe. A 7. ábrán látható foganatosításnál a klórvezetőcső két (ptl, pl 1) kerületi ágból áll melyek a hordó kerületének átellenes oldalain foglalnak helyet s a hordó forgástengelyét metsző, ellenkező irányokban meggörbített cső segélyével vannak egymással összekötve. A (pll, pl 1) ágak nyitott végei