30030. lajstromszámú szabadalom • Klórozó hordó

diametrálisan átellenes helyzetben feküsznek, s az ágak mindegyike lényegileg 360° hosszúságban halad a hordó kerülete mentén. A (p 11, pll) ágaknak ezen elrendezése megakadályozza, hogy a pép a klórkamrába bármikor is átmehessen, mert bármilyen legyen is a csőnyílások helyzete a pép fölszine alatt, a pép nem emelkedhetik az illető csőben saját fölszine fölé s mivel a csőnek egy darabja vagy íve mindig a pép fölszine fölé esik, ezen darab nem tartalmazhat pépet, a mennyiben a pép azon idő alatt, míg ezen csődarab forgás közben a pép fölszine fölé emelkedett, visszatért a cső mélyebb fekvő részeibe. Ezen kiviteli alakoknál a klórvezető cső a hordóval együtt forog a klórtartalmát föl váltva a pép belsejébe vagy a pép fölszine fölé szállítja azon helyzet szerint, melyet a cső kibocsátó nyílása forgás közben elfoglal. A klór ily módon a pép tömegével bensően elegyedik s az abban levő valamennyi érczrészecskével érezteti hatását. Míg a klórnak a pép fölé való vezetése a (p, pl) csövek útján (5. és 6. ábra) megszakításokkal történik, addig a 7. ábrabeli kivitelnél a klórvezetés már inkább folytonosnak tekinthető, mivel a (pll) csövek egyikének nyílása a pép fölszine fölött, a másik cső nyílása pedig a pép fölszine alatt foglal helyet. Ha a (pll) csövek számát még jobban szaporítanánk, a klórnak a pép fölszine fölé való szállítása még nagyobb folytonossággal történnék, úgy hogy a klór nemcsak a pépbe, hanem a pép fölé is folytonos sugárban áramolnék. Mint a bevezetésben említve volt, a vegyi szereket tartalmazó kamra a pép fölszine fölötti térrel közvetlen és állandó összeköttetésben áll, míg a 4—-7. ábrákon föltüntetett kiviteli alakoknál ez csak időszakonként következik be, a mennyiben a (pl) vagy (pll) csőnek kibocsátó nyílásai csak legmagasabb állásukban bocsátanak klórt a pép fölszine fölé. Az eddig ismert szerkezeteknél a vegyi szereket tartalmazó kamra egy üreges tengelyen keresztül közlekedett a hordó belsejével, azonban a klór nem szabadon vezettetett a pép fölötti térbe, hanem rendszerint egy vászon vagy szöveten keresztül, mely a hordó forgástengelye körül volt elrendezve s mely idővel eldugult s a gáznak a hordó belsejébe való szabad beáramlását megakadályozta. A jelen találmánybeli szerkezeteknél ellenben a gáz akadálytalanul beáramolhat a pépkamrába s a nedves érczet vagy pépes teljesen átjárhatja függetlenül attól, vájjon a klórkamra a pépkamra szomszédságában fekszik-e (1— 3. és 4. ábra) vagy pedig attól egy üreges csap által van elválasztva (2. ábra). Hogy a szerkezet minél tömerebb legyen, a 2. ábrán látható foganatosítás kivitelével a többinél a klórkamra a pépkamra közvetlen szomszédságában fekszik vagyis a klórkamra a hordó részét képezi. Ez esetben természetesen nincs szükség arra, hogy a } gáz egy üreges csapon keresztül vezettesí sék be. I Hogy az érez vagy pép a klórozás folyamata alatt hevíthető legyen, az üreges tengelycsapok egyike egy helyt álló (14) gőzvezető cső körül forog (4. ábra). Ezen cső belső nyitott végéhez egy kettős T-alakú (15) kapcsoló darabnak üreges szára csatlakozik, mely kapcsoló darabhoz sugárirányban elrendezett (16) hevítő csövek vannak erősítve. Ezen csövek először a hordó szomszédos véglapja, azután pedig megtörve a hordó kerülete mentén haladnak, ós ezen utóbbi szakaszok (17) pántok segélyével vannak a hordó falához erősítve, úgy hogy a (16) csövek a hordóval együtt forognak. A T-alakú kapcsoló darab szára az üreges tengelycsappal tömített kapcsolatban áll, úgy hogy ezen a hetyen szivárgás nem léphet föl. A hevítő csövek végei zárva vannak, úgy hogy a pépbe nem juthat közvetlenül gőz. A 4. 6., és 7. ábrán látható j szakadozott hullámos vonalak a pép fölszinét jelzik. Ezen berendezésnél a lehető legnagyobb érezmennyiség vehető kezelés alá. Jelen találmány az eddig alkalmazott módszerek fölött lényeges előnyökkel bír. Az ezelőtti módszereknél a klórfejlesztő anyagok vegyíttettek a péppel vagy ércczel, vagy pedig a hordón kívül eső helyen fej-i legztetett klór a hordó tengelyén keresztül