29883. lajstromszámú szabadalom • Mentőkészülék közúti kocsik számára
— 2 -egy (171) kilincskerék és (181) kilincs rögzíti helyzetében. A (11) rúd egy (17) kiugrással bír, mely egy (18) súly megfelelő kivágásába csattan be és ezen helyzetben a már említett (12) rúgó által biztosíttatik. A (18) súly egy (19) kötélre van fölfüggesztve, mely a (20) csigán halad át és másik vége az (1) tolattyú belső végén megerősített (21) füllel van összekötve. A (21) füllel továbbá egy (22) kötél egyik vége is kapcsolatban áll, mely a (23 24) görgőkön áthaladva, a (25) dobra fut föl, melyre a dob forgatása által föl- és letekercselhető. A (25) dob a (26) tartóban van ágyazva és tengelyén a (27) kilincskerék ül, melybe (28) kilincs kapaszkodik. A (3) gerenda alsó fölületén tetszés szerinti számú, a föltüntetett kiviteli alaknál például három (29) szögvasdarab van megei ősítve, melyekhez a (30) rugók mellső vége támaszkodik. Ezen rugók a (4) vezeték egész hosszában végigfutó (31) rudakra vannak földugva, mi mellett hátsó végük a (4) vezeték (32) véggerendájához támaszkodik, mely a kocsi alvázához erősített (42) karokhoz (43) rúgók által szoríttatik. A (4) keretnek ezen rugalmas fölfüggesztésén kívül, a keretnek a kocsialvázon való megerősítésére még egy (33) tartó szolgál, mely a (10) bakokhoz van erősítvs. Az (1) tolattyú és a (13) keret külső vége párnázással vagy rugalmas bevonattal van ellátva és az (1) tolattyú és a (4) vezetékek alul (34 35) futógörgőkkel bír, melyekre ezen részek fölfekszenek, ha a készülék a kocsi erős himbálódásánál erősen lefelé mozog. A készülék működése a következő: Föltéve, hogy az (1) tolattyú valamely kemény tárgyba ütközik, akkor a tolattyú ezen ütközés folytán kissé hátratolatik, úgy hogy a (6) kilincs ékalakú orra a (3) gerenda ferde kivágásán fölfelé csúszik, mire a (30) rugók, melyek a rajzon föltűntetett helyzetben össze vannak nyomva, túlsúlyba jönnek és az (1) tolattyút hirtelen kilökik, a mi oly gyorsan megy végbe, hogy a (6) kilincsnek nem marad ideje a (3) gerenda kivágásába becsattanni, hanem fölötte elcsúszik. Az (1) tolattyú ezen hirtelen kilökése folytán az előtte álló test a (2) hálóra bukik, úgy hogy fölfogatik és nem kerül a kerekek alá. A mikor a test a (13) kerethez ütközik először a nélkül, hogy az (1) tolattyúba ütköznék, akkor a (13) keret lefelé elforog és ez által a (9) tengelyt is egy kissé elforgatja, miáltal az ezen tengelyre fölékelt (11) kar a (12) rúgó hatása ellenében baloldal felé kileng. Ezen kilengés folytán a (11) kar a vele összekötött (7) zsinór által a (6) kilincset a (3) gerenda kivágásából fölhúzza, miáltal az (1) tolattyú teljesen szabaddá tétetik, úgy hogy a (30) rugók a tolattyút ismét kilökik. A (11) kar ezen kilengésénél annak (17) toldata a (18) súly bevágásból kiemeltetik, mire a (18) súly szabaddá téve, önsúlyánál fogva hirtelen leesik és a (19) kötél és (21) fül közvetítésével az (1) tolattyút gyorsan kihúzza, úgy hogy ezen berendezés az (1) tolattyú működését biztosítja azon esetre, ha a (30) rugók bármi oknál fogva nem működnének. A (18) súly leesésének határolására egy , rugalmas anyagból, mint például gummij ból, készített (41) ütköző van elrendezve, mely oly távol van a (18) súlytól, hogy utóbbi akkor ütközik reá, a mikor az (1) tolattyú (38) ütközői a (39) keresztgerendára erősített (40) toldatokba ütköznek. A készülék továbbá oly berendezéssel bír, hogy a kocsivezető állásából a kocsivezető által is működtethető. E czélra a (11) rúd fölső vége fölött egy (36) kar a (44) csap körül lengethetően van elrendezve, mely a (11) kar fölső végét két (45) nyúlványával közbefogja. A (36) kar I a (37) burkolófalon át kinyúlik és a kocsivezető keze ügyében fekszik. Ha már most ezen (36) karra ráütünk, vagy azt lenyomjuk, akkor ez által a (11) kart a (12) rúgó nyomásának ellenében baloldal felé kilendítjük, úgy hogy a (11) kar a (7) zsinór és a (17) toldat segélyével a fönt leírt működtetéseket végzi.
