29729. lajstromszámú szabadalom • Berendezés a fejlesztett gőznek a gőzfejlesztők fűtőfölületéről való rögtönös eltávolítsára

3 -melyek (f) tartók által a csövek fölső fölületének közelében tartatnak és fölső részükön (b) nyílásokkal vannak ellátva. A szerkezetnek egyes részletei a 4—7. ábrákon láthatók. A két összetartozó Belleville-csövet egyesítő (g) összekötő hüvelyeken a lyukasztott (a) csövek görbített részekkel vannak megerősítve, melyek közül a (h) rész (5., 6. és 7. ábra) félköralakú harántmetszettel bír, úgy hogy két ily részt együtt egy csőtoldatba dughatunk, mely az (i) cső végén van elrendezve, mely (i) cső a gőzt közvetlenül a (j) gőzdómba vezeti. Az 5. ábrában három ily cső van föltüntetve. A negyedik, mely az előbbieknek csak ismétlése, helymegtakarítás czéljából el van hagyva. A legfölső ezen három Belleville-cső közül e mellső összekötő hüvely felől lefelé hajlik, míg a másik kettő kissé rézsútosan fölfelé áll. A gőzelvezetés mind a három csőből egyenletesen történik, mivel a vízoszlop az (i) csőben, mely főleg gőzzel van megtöltve, igen kicsiny. Az 5. ábrában föltűntetett kis (k) csövecskék nem föltétlenül szükségesek s a találmánynak lényegét nem érintik. Ezen csövek arra szolgálnak, hogy a gőzt a Belleville-csövek összekötő hüvelyeiből is elvezethessük és így azokat állandóan vízzel töltött állapotban tarthassuk. Ezen csövek egyszersmind a berendezés működésének kezdetét is gyorsítják, a mennyiben már előre bizonyos mennyiségű gőzt vezetnek be az (i) csövekbe, miáltal a gőznek az (a) csövekből való elvezetése gyorsabban megy végbe. Ezen (k) csövecskék rendkívül nagy számban vannak elrendezve s az egyszerűség kedvéért a 3. ábrából elhagytuk azokat. A 8. és 9. ábrában hosszmetszetben, illetve keresztmetszetben bemutatott hengeres hajókazánon a jelen találmánynak két foganat osítási alakja van bemutatva. Az (F)-fel jelzett berendezés arra szolgál, hogy a gőzt a lángcsövek fölületéről nagy tömegekben vezesse el, a nélkül azonban, hogy a gőznek eközben a lángcsövek fölött elrendezett tűzcsövek között kelljen magának utat törnie. A lyukasztott (h) csövek itt vízszintes helyzetben fekszenek és tetőalakú (m) lemezekkel vannak ellátva. A lyukak természetesen az (a) csöveknek alsó oldalán vannak. Az (a) csövek egyik vége egy-egy függélyes (n) csővel van összekötve, melynek fölső vége a víztükör fölött torkol. A 8. és 9. ábrában föltüntetett másik (P) berendezés arra szolgál, hogy a gőzt a csőfalakról elvezesse. A tűzcsövek között lévő igen szűk szabad terek következtében a (c) ernyők rendkívül laposak. Alsó élük azon magasságban fekszik, melyben az egymás mellett fekvő tűzcsövek közötti tér a legszűkebb. A tűzcsövek alsó fölületei ily módon a (c) ernyőket kiegészítik. A 10—13. ábrák egy lokomotivkazánon mutatnak hasonló elrendezést, és pedig a 10. ábra hosszmetszetet, a 11. ábra keresztmetszetet a 10. ábra 11—11 vonala szerint és a 12. ábra keresztmetszetet a 10. ábra 12—12 vonala irányában, ha a zárt tüzelő ajtó irányába nézünk. Ezen foganatcsítási alaknál a csövek tetemesen sűrűbben vannak egymás mellett elrendezve, mint a hajókazánoknál; a 8. és 9. ábrában bemutatott (P) berendezés keskeny (c) ernyőit tehát itt rendkívül laposakra kellene készítenünk, habár az ily elrendezés is kielégítően működnék, a 10—13. ábrákban mégis egy czélszerűbb (T) berendezés van bemutatva. A tűzcsöveknek egy körülbelül a csőnyaláb közepén (lO.és 11, ábra) fekvő sora el van hagyva, e helyett egy sor (a) cső van elrendezve, melyek viszont az alsó oldalukon lyukakkal és tetőalakú fölületekkel vannak ellátva. Itt az (a) csövekből szintén függélyes (o) csövek vezetnek a gőztérbe. A tűzszekrényhez legközelebb fekvő (a) csőnél az egyik (m) fölület éle a csőlemezzel érintkezik, úgy hogy a csőlemez alsó felén fejlesztett összes gőz, valamint a tűzcsövek alsó felének legközelebb fekvő rövid részén fejlődött gőz is közvetlenül elvezettetik, a nélkül, hogy a följebb fekvő csövek között lévő vízrétegen keresztül kellene magának utat törnie. A többi (T)