29729. lajstromszámú szabadalom • Berendezés a fejlesztett gőznek a gőzfejlesztők fűtőfölületéről való rögtönös eltávolítsára

egy részének nagyobb léptékű függélyes metszete; a 6. ábra metszet az 5. ábra 6—6 vonala irányában; a 7. ábra az összekötő darabok egyikének elölnézete; a 8. és 9. ábrák a találmánynak hengeres hajókazánoknál való alkalmazását szemléltetik; a 10—12. ábrák a találmánynak lokomotivkazánon való alkalmazását tűntetik föl; a 13. ábra a jelen találmány szerint alkalmazandó gyűjtőnek egy különleges foganatosítási alakját ábrázolja; a 14. és 15. ábrák a találmánynak Babcox-Wilcox-kazáncn való alkalmazását mutatja. Az összes föltűntetett foganatosítási alakoknál egy (a) cső van alkalmazva, mely a fűtőfölület egy részének közvetlen közeléből kiindulva, a gőzgyűjtő térbe vezet; ezen cső köpenyében egy sor (b) nyílás van alkalmazva, melyeken át a szomszédos térben fejlesztett gőz az (a) csőbe áramlik. Kivéve a 3—7. ábrákat, melyek aBelleville-kazán közel vízszintes csöveiből való gőzelvezetés módját szemlélteti, és a 14. ábrát, mely egy Babccc-Wilcox-kazánon mutatja az elrendezést, az (a) cső a fűtőfölülettől kis távolságban fekszik és egész hosszán bizonyos közökben elrendezett, tölcséralakú, (c) ernyőkkel bír, melyeknek éle majdnem vagy tényleg a fűtőfölülettal érintkezik; e (c) ernyőknek az a czéljuk, hogy a fölszálló párákat a (b) nyílások felé s ezeken át az (a) csőbe tereljék, ez által pedig a fűtőfölülettel érintkezésen kívül hozzák. Ha az (a) cső vízszintesen fekszik, úgy a (c) ernyők helyett rézsútos tetőszerű (m) fölületeket (8—12. ábra) alkalmazunk. Az 1. ábrában a találmánynak legegyszerűbb alkalmazása van föltűntetve, a hol is a működés egy közönséges Field-csőnek működéséhez hasonló. Ezen kivitelnél a kazánon egy (d) cső van elrendezve, mely a tüzelőtérben vagy a huzamokban foglal helyet. Az ezen csőben képződött gőzpárák fölszállásuknál a (c) ernyők által fölfogatnak. Ezen ernyők fölső végének közelében a (b) nyílások (2. ábra) vannak alkalmazva, melyeken át a fölfogott gőz az (a) csőbe jut, hogy ebben azután az (e) gőztérbe áramoljon. A méreteket legczélszerűbben olyképen választjuk meg, hogy az (a) cső keresztmetszete épen elegendő arra, hogy a gőzt egyedül, vagyis víz nélkül tova vezesse. A (b) nyílás fekvése olyan, hogy első sorban csak gőz áramlik azon át. Ha azonban a gőzfejlődés nem megy végbe oly nagy mértékben, hogy az (a) csövön kívül lévő vízoszlopnak hatása által előidézett nyomáskülönbség következtében egyedül gőz áramoljon át a (b) nyílásokon, úgy a gőzzel együtt víz is kerül az (a) csőbe, miáltal a külső vízoszlop magassága csökken, míg a gőzfejlődés ismét oly erélyessé nem válik, hogy a (b) nyílásokon keresztül csak gőz áramlik át. Ily módon tehát a gőzelvezetés önműködően szabályoztatok. A rendkívül csekély ellenállás következtében, melyre a gőz a jelen találmány szerinti berendezésnél a víz által kifejtett ellenálláshoz képest talál, aránylag igen nagy gőzniennyiségeknek elvezetésére elegendő egy meglehetős szűk víznélküli (a) cső, mely igen kis nyílásokkal van ellátva. A gőznek a (d) csövek fűtőfölületéről való igen gyors elvezetése s ez által azoknak a vízzel való folytonos érintkezése igen gyors gőzfejlődést tesz lehetővé, miáltal egyszersmind azt is elérjük, hogy a kazán nagyobb hatásfokkal dolgozik. A 2. ábra az 1. ábrában teljes egészében bemutatott (a) cső egy részének nagyobb léptékű függélyes metszete. Az 1. és 2. ábrára vonatkozólag megírt elrendezést természetesen egy alul nem zárt és kevéssé rézsútosan fekvő vízcsövön, példának okáért tehát Yarrow-kazánokon is alkalmazhatjuk. A 3—7. ábrák azt mutatják, hogy a jelen találmányt miképen lehet lehetőleg csekély változtatásokkal Belleville-kazánokon alkalmazni. A 3. ábrából látható, hogy ezen Belleville-kazánnak alsó négy cső-1 párja (a) gyűjtőcsövekkel van fölszerelve,