29699. lajstromszámú szabadalom • Elektromágneses kapcsolószerkezet többkarú vasúti jelzőkön

_ 4 -kapcsolóemelőnek a 6. ábrán látható hely­zetén túl kell elfordulnia, mielőtt a (H) elektromágnes áramkörét zárhatná, tehát a (H) elektromágnes csakis akkor fog gerjedni, mikor már a (G2) fog is a (gl) zárókilincs fölé került. Ezért a (gl) kilincs nem a (G2), hanem a (Gl) fogba fog fogódzani, tehát a (kl) kilincs is kapcsolódni fog az (nl) ütkö­zővel és csupán csak az (Fix) kart fogja elforgatni. Ha ellenben az (ls ) vezetéket kötjük össze az (e) teleppel, a (H) elektro­mágnes azonnal gerjed és mint az a 4—8. ábra alapján érthető, mind a három kar a «szabad» állásba fog jutni. A 9. ábrán egy oly kiviteli alak látható, melyen a részek egymással konczentrikusan vannak elrendezve. Fnnél a kiviteli alaknál a rudakat az (A) fogasív és (nl, n2, n3) emelők helyettesítik (melyek pl. drótok útján vannak a jelzőkarokkal összekötve) az (01) tengelyre pedig egy (G) kiváltóemelő van ágyazva. A (k) kilincs megrajzolt kiviteli alakjánál a kilincs kiváltása (pl. mikor a jelzőkar a «szabad» állásában van) tetemes ellenállást kell legyőzni a (kl) kapcsolófölület és az (n2) (n3, illetve nl) ütköző között, tehát az (f6) rúgónak a kiváltás czéljából tetemes munkát kell kifejtenie. Hogy a kiváltás kisebb munkát vegyen igénybe, czélszerű, ha a (k) kilincs nem hat közvetlenül az egyik vagy másik (n3), (n2) vagy (nl) kap­csoló fogra (4—9. ábra), hanem mint azt a 10. és 11. ábrán ábrázoltuk, (k) kilincshez hasonlóan ágyazott (k4) kilincsen egy máso­dik (h) kilincset akként ágyazunk, hogy en­nek (k5) forgáscsapja egyenes vonalban feküdjék az (n3, n2) vagy (nl) kapcsoló foggal kapcsolatba jövő (h2) kilincsfog és az első (k4) kilincs (A6) forgáscsapja között, mikor a két kilincset az (A) fogasiven meg­erősített (f7) rúgó és egy megfelelő ütköző tartja a kellő helyzetben. Minthogy a (h) kilincs elfordulásánál ennek (h2) kapcsoló vége az (n3) kapcsolófölületeken legördül­het, csupán az (A6 és k5) csapokban föl­lépő kismérvű súrlódást kell legyőzni, hogy a kilincs a kapcsoló helyzetből (10. ábra) a 11. ábrán látható helyzetbe jusson. Ez akként történik, hogy a (G) kiváltóemelő a (k), illetve (k4) kilincsbe ütközik, mint azt pl. a (k4) kilincsnél a 11. ábrán föltüntettük, mikor a kar súlya okozta nyomás, mely az (n3) kapcsolófölülettől az (A6) forgáscsap felé irányúi (11. ábra), az egyszer megindí­tott mozgás folytatását idézi elő, míg végül a (h) kilincs az (n3) emelő elől teljesen kitér. A föntebb leírt kapcsoló berendezés az ismert kapcsoló berendezéseknél, melyeknél annyi elektromágnes szükséges, ahány ta­got (kart) kell bekapcsolni, annyiban elő­nyösebb, hogy jóval egyszerűbb, ezenkívül pedig az a körülmény, hogy minden jelzés­képet egy és ugyanaz az elektromágnes létesíti, a berendezés üzemképes voltáról is némi meggyőződést enged szerezni. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Elektromágneses kapcsolóberendezés fő­leg vasúti jelzőkhöz, jellemezve a mótor mozgató (A) része által működtetett (pl, p2) kapcsoló és a (V) áramkörkiválasztó segélyével több áramkör valamelyikébe bekapcsolható egyetlen (K) kapcsoló elektromágnes és főszárny (Fl) mozgató rudazatán a mozgatandó részek számá­nak megfelelő számban ágyazott (k2,1<3) kapcsolókilincs által, melyek az (f2, f3) rúgók hatása alatt a mozgató rudakat a főrúddal kapcsoló helyzetből ki van­nak térítve, a mótor (A) részének hatása alatt, illetőleg a (K) kapcsolóelektromág­nes fegyverzetének meghuzatásánál pe­dig a kapcsoló helyzetben vannak rög­zítve és melyek akként vannak elren­dezve, hogy azokat a mótor mozgató része egymásután eressze szabadon, míg a (pl, p2) kapcsoló a kapcsoló elektro­mágnes áramkörét abban a pillanatban zárja, amelyben a kapcsoló elektromág­nes által fogva tartandó kilincsek még a kapcsoló helyzetben vannak. 2. Az 1. alatt védett elektromágneses kap­csoló berendezés egy kiviteli alakja, az által jellemezve, hogy a hajtómotor (A) mozgató részén egyetlen (k) kapcsolóki­lincs van akként elrendezve, hogy az

Next

/
Thumbnails
Contents