29699. lajstromszámú szabadalom • Elektromágneses kapcsolószerkezet többkarú vasúti jelzőkön

_ 4 -kapcsolóemelőnek a 6. ábrán látható helyzetén túl kell elfordulnia, mielőtt a (H) elektromágnes áramkörét zárhatná, tehát a (H) elektromágnes csakis akkor fog gerjedni, mikor már a (G2) fog is a (gl) zárókilincs fölé került. Ezért a (gl) kilincs nem a (G2), hanem a (Gl) fogba fog fogódzani, tehát a (kl) kilincs is kapcsolódni fog az (nl) ütközővel és csupán csak az (Fix) kart fogja elforgatni. Ha ellenben az (ls

) vezetéket kötjük össze az (e) teleppel, a (H) elektromágnes azonnal gerjed és mint az a 4—8. ábra alapján érthető, mind a három kar a «szabad» állásba fog jutni. A 9. ábrán egy oly kiviteli alak látható, melyen a részek egymással konczentrikusan vannak elrendezve. Fnnél a kiviteli alaknál a rudakat az (A) fogasív és (nl, n2, n3) emelők helyettesítik (melyek pl. drótok útján vannak a jelzőkarokkal összekötve) az (01) tengelyre pedig egy (G) kiváltóemelő van ágyazva. A (k) kilincs megrajzolt kiviteli alakjánál a kilincs kiváltása (pl. mikor a jelzőkar a «szabad» állásában van) tetemes ellenállást kell legyőzni a (kl) kapcsolófölület és az (n2) (n3, illetve nl) ütköző között, tehát az (f6) rúgónak a kiváltás czéljából tetemes munkát kell kifejtenie. Hogy a kiváltás kisebb munkát vegyen igénybe, czélszerű, ha a (k) kilincs nem hat közvetlenül az egyik vagy másik (n3), (n2) vagy (nl) kapcsoló fogra (4—9. ábra), hanem mint azt a 10. és 11. ábrán ábrázoltuk, (k) kilincshez hasonlóan ágyazott (k4) kilincsen egy második (h) kilincset akként ágyazunk, hogy ennek (k5) forgáscsapja egyenes vonalban feküdjék az (n3, n2) vagy (nl) kapcsoló foggal kapcsolatba jövő (h2) kilincsfog és az első (k4) kilincs (A6) forgáscsapja között, mikor a két kilincset az (A) fogasiven megerősített (f7) rúgó és egy megfelelő ütköző tartja a kellő helyzetben. Minthogy a (h) kilincs elfordulásánál ennek (h2) kapcsoló vége az (n3) kapcsolófölületeken legördülhet, csupán az (A6 és k5) csapokban föllépő kismérvű súrlódást kell legyőzni, hogy a kilincs a kapcsoló helyzetből (10. ábra) a 11. ábrán látható helyzetbe jusson. Ez akként történik, hogy a (G) kiváltóemelő a (k), illetve (k4) kilincsbe ütközik, mint azt pl. a (k4) kilincsnél a 11. ábrán föltüntettük, mikor a kar súlya okozta nyomás, mely az (n3) kapcsolófölülettől az (A6) forgáscsap felé irányúi (11. ábra), az egyszer megindított mozgás folytatását idézi elő, míg végül a (h) kilincs az (n3) emelő elől teljesen kitér. A föntebb leírt kapcsoló berendezés az ismert kapcsoló berendezéseknél, melyeknél annyi elektromágnes szükséges, ahány tagot (kart) kell bekapcsolni, annyiban előnyösebb, hogy jóval egyszerűbb, ezenkívül pedig az a körülmény, hogy minden jelzésképet egy és ugyanaz az elektromágnes létesíti, a berendezés üzemképes voltáról is némi meggyőződést enged szerezni. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Elektromágneses kapcsolóberendezés főleg vasúti jelzőkhöz, jellemezve a mótor mozgató (A) része által működtetett (pl, p2) kapcsoló és a (V) áramkörkiválasztó segélyével több áramkör valamelyikébe bekapcsolható egyetlen (K) kapcsoló elektromágnes és főszárny (Fl) mozgató rudazatán a mozgatandó részek számának megfelelő számban ágyazott (k2,1<3) kapcsolókilincs által, melyek az (f2, f3) rúgók hatása alatt a mozgató rudakat a főrúddal kapcsoló helyzetből ki vannak térítve, a mótor (A) részének hatása alatt, illetőleg a (K) kapcsolóelektromágnes fegyverzetének meghuzatásánál pedig a kapcsoló helyzetben vannak rögzítve és melyek akként vannak elrendezve, hogy azokat a mótor mozgató része egymásután eressze szabadon, míg a (pl, p2) kapcsoló a kapcsoló elektromágnes áramkörét abban a pillanatban zárja, amelyben a kapcsoló elektromágnes által fogva tartandó kilincsek még a kapcsoló helyzetben vannak. 2. Az 1. alatt védett elektromágneses kapcsoló berendezés egy kiviteli alakja, az által jellemezve, hogy a hajtómotor (A) mozgató részén egyetlen (k) kapcsolókilincs van akként elrendezve, hogy az