29686. lajstromszámú szabadalom • Elektromos üzemű állító- és elreteszelő berendezés főleg vasúti váltókhoz
Váltóállító műveknél a (B) mozgató emelő mozgását az 5. ábrán látható csúcselzáró viszi át a váltónyelvre. A csúcselzáró az ismeretes Henning-féle csúcselzáró alapján van szerkesztve, ettől azonban annyiban tér el, hogy ez (07) tengely körül szabadon forgatható hengeres (G) elreteszelő ütköző (göigő) van a tix, két konkáv elreteszelő föliilettel ellátott ütköző helyett alkalmazva, minek következtében a (J K) rúdfejeken súrlódást csökkentő görgőket alkalmazni nem kell. (M) egy fix ágyazódarab, (Ml, M2) az (E) emelő két fix ütközője, mely emelőt a (J), illetve (K) rúd egy-egy váltónyelvvel, a (Z) rúd pedig az állítóművel, az 1. ábrán látható (B) emelővel köt össze. A fix ütközőnek egy forgó (G) görgővel való helyettesítése annyiban előnyös, hogy a csúcselzárót nem kell föltétlenül a talpakhoz és sínekhez viszonyítva pontosan beállítani és ezeken biztosan megerősíteni, mert az az ellenkező esetben is helyesen fog működhetni. Az állítómű kapcsolási elrendezését az jellemzi, hogy a mótor indulása, tehát az állítómű elreteszelésének megszűnése két külön hozzávezető vezeték által táplált mellékáramkörű mótor alkalmazása következtében két egymástól teljesen független áramkör hatása alatt történik, külön elreteszelő elektromágnes alkalmazása vagy a vezetékek szaporítása pedig fölösleges. A kapcsolóberendezés a 8. ábrán az egyik normális állásában, a 9. ábrán pedig a kapcsoló emelő mozgásának kezdetén látható. A fogautyús (S) kapcsolóemelő az (Sl) toldatával egjr (Q) tolóka (Ql) ütközői közé fogódzik, mely tolóka az elektromágneses úton működtetett (sl) és (Cl) kilincsekkel működik együtt és a mótor tulajdonképeni (ul u2 u3 u4 u5) átkapcsolóját mozgatja. Az (S) kapcsolóemelővel egy tengely körül a (t) kapcsolóemelő leng, mely az (S) emelőre támaszkodó (f6) nyomó rúgó befolyása alatt áll, (tl t2....t6) ütközőkkel van ellátva és a (v vl v2 stb). átkapcsolókkal csuklósan van összekötve. A 9. ábra a (t) kapcsolóemelőnek és ütközőinek fölülnézete, melyen az említett ütközőkkel együttműködő (Q2 Q3 és s2) ütközők is láthatók. Az említett ütközők együttműködése a 10. ábrából világos. Mikor az (S) kapcsolóemelő az (0) állásból az (1) állásba jut, a (Q2) ütköző a (tl) ütköző közvetítésével a (t) emelőt és evvel a (v) kapcsolót is az (1) állásba nyomja, mely állásnál az összes áramkörök meg vannak szakítva. A (Q3) ütköző a (t3) ütközővel együtt a kapcsolóemelő továbbmozgását meggátolja, míg a (Q2 tl) ütközők annak visszafelé mozgását akadályozzák meg. A (Q4) ütköző egyúttal azt is meggátolja, hogy az (sl) fegyverzetemelő leessék. A (Qo Cl) kilincsmű az (S) fogantyús kapcsolóemelő további előre mozgását csakis akkor engedi meg, mikor a (Cl) kilincs fegyverzetemelőjét az időközben árammentessé vált (C) elektromágnes elereszti és leesni engedi. Ha már most a (3) fogantyús kapcsolóemelő a (2 3 4) állásba jut, az (f6) rúgó ellenkező irányú nyomást gyakorol a (t) kapcsolóemelőre mint előbb, tehát az emelő, minthogy ennél a helyzetnél a (Q3) ütköző a (t-3) ütközővel nem érintkezik, a fegyverzetemelő (s2) ütközője és a (t6) ütköző által meghatározott (2) helyzetbe ugrik. A (v) kapcsolók most már a (2 3) helyzetben vannak, az (u) kapcsolók ugyancsak teljesei) át vannak fordítva. A fogantyús kapcsolóemelő nem foroghat visszafelé amint a (t) emelő az (1) állást elhagyja, mert ezt a (H s) elektromágnes meggátolja, tehát az (u és v) kapcsolókat sem lehet többé a fogantyús kapcsolóemelő segélyével mozgatni. Ez a berendezés meggátolja, hogy a kapcsolóemelőknél káros szikrák lépjenek föl. Az (s H) elektomágnesek kettős tekercselésein a kapcsolóemelő (2) állásánál két áram folyik át, melyek mágnesező hatása egymást kölcsönösen közömbösíti. Ha már most ennek folytán az (sl) fegyverzet leesik és a (t) kapcsolóemelő az (f6) rúgó hatása alatt egy kis szöggel tovább mozog, míg a (t5) ütköző az (s2) ütközőre nem fekszik, a szerkezet a (3) állásba jut.
