29669. lajstromszámú szabadalom • Önműködő maximális kikapcsoló
tekercseléseket alkalmazunk. Lehet azonban ezen eredményt más módon is elérni. Ugyanis, ha a kontaktust oly pillanatban engedjük csak megszakadni, vagyis az ellenállást beiktatni, midőn a fegyverzet az elektromágneshez oly közel jutott, hogy a vonzóerő az ellenállás beiktatása után is elegendő lesz a fegyverzetet megtartani, azonban a vonzóerő az áramerősségnek a kivánt értékre való redukálása után anynyira csökkenjen, hogy a fegyverzetet az elektromágnes ismét eleressze. Ugyanezen körülmények természetesen szolenoidoknál is előidézhetők. A fegyverzetnek a fönti föltételeknek megfelelő közelségét egy alkalmas módon elrendezett, például az 1. ábra (6) állítócsavar segélyével szabjuk meg. Természetesen ennek megfelelőLeg kell a (7 8) kontaktus megszakítását is beállítani. Ennél a berendezésnél a (7 8) kontaktusok a kiiktatás alkalmával csak igen kis távolságra távolodhatnak el egymástól, miért is czélszerű ilyen esetben az alább leírt és a 6. ábrában föltüntetett kontaktuselrendezést használni. A mint a készülék kiiktatott, a rúgóhatás alatt álló, vagy rugalmas (13) kilincs a fegyverzeten vagy más alkalmas helyen elrendezett (14) akasztópeczek alá ugrik (pontozott helyzet) és a fegyverzet leesését megakadályozza. A készülék visszaállítása úgy történik, hogy az áramerősségnek a kivánt értékre való redukálása után a (19) kart, ennek (15) csapjára erősített és a készüléket tartalmazó elzárt szekrény külsején alkalmazott fogantyú segélyével a (16) nyíl irányában forgatjuk. Ekkor legelőször az (5) ellenállást rövidre záró vezetékben elrendezett (19 20) kontaktus szakad meg, ez után pedig a (19) kar (17) nyúlványa a (13) kilincset hátratolja, úgy hogy a (11) fegyverzet leeshetik, mire a (19) kart visszaállítjuk, vagy ezt egy rúgó önműködően állítja vissza. A mennyiben az egyes foganatosítási alakoknál higanykontaktusokat akarunk alkalmazni, úgy ezeket a készülék szállíthaj tósága és a kezelés megkönnyítése czéljából különlegesen kell kiképeznünk azon i szempontból, hogy a higany a kontaktus-1 ból ki ne ömölhessék s mindamellett a hi: ganyba merülő kontaktus könnyű mozgékonyságát biztosítsa. Az 1. ábrában föltüntetett foganatosí-1 tási alaknál a higanyt tartalmazó (21) 1 edényke alul a (22) dugóval van elzárva, ! melyen át a (23) fémgombhoz vezető drót halad. A higanyt tartalmazó edénykét ahólyagból, gumimból, bőrből vagy másrugal! mas vagy engedő anyagból álló, esetleg | ránczolt tömlő zárja el, mely egyrészt az edénykéhez, másrészt pedig a higanyba me-I rülő (7) kontaktuspálczához van kötve, úgy | hogy a higany kiömlését teljesen megaka| dályozza, ellenben a kontaktuspálcza mozj gását nem nehezíti meg. A higanyt tartalmazó edénykét teljesen fémből is készíthetjük (2, ábra), miáltal a (22) dugó és (23) fémgomb elmaradnak. Hogy a fémedény daczára a higany fölszine domború legyen, a higany fölszinének táján a (25) üvegcsövet, zománcz vagy más egyéb, a higany által nem nedvesített bevonatot alkalmazunk. | A kontaktuspeczek végére a szigetelő ! anyagból álló (26) merítő edénykét erő! síthetjük (3. ábra), miáltal a szikra hií gany és higany között, a (26) edényke kej rülete által meghatározott nagy fölületen keletkezik és gyorsan kialszik. A 4. ábrában föltüntetett alaknál az üvegedény két rekeszből áll, melyek higanyt tartalmaznak és melyek a két kontaktust képviselik, úgy hogy a kontaktuspeczek helyett itt egy kontaktusvilla van alkalmazva, mely a két higanyt tartalmazó rekeszt összeköti, ha a higanyba merül. Természetesen a villa ágai is felszerelhetők a 3. ábrában föltüntetett csészével. A higany kiömlésének megakadályozására az 1., 2. és 4. ábrában látható rugalmas elzárás helyett az 5. ábrában föltűntetett (27) zárótölcsért alkalmazhatjuk, mely a higany kiömlését megakadályozza, azonban I a (7) kontaktuspálcza mozgása ellen a leg-i csekélyebb akadályt sem gördíti.
