29669. lajstromszámú szabadalom • Önműködő maximális kikapcsoló
— 2 — Természetesen a higanykontaktusoknál a higany fölé, mint ez általánosan ismeretes, alkoholt vagy más szigetelő folyadékot tölthetünk. A megszakítás sebességének fokozására szolgálnak a 6., 13. és 14. ábrában föltűntetett szerkezetek. A 6. ábrában rajzolt szerkezetnél a (7) kontaktus egy vaskeretbe foglalt (28) kontaktuskeféből áll, mely a (8) kontaktuslemezre szoríttatik. Ugyanis a (8) kontaktuslemez alatt a (29) permanens vagy elektromágnes van elrendezve, mely a (7 28) kontaktuskefét vonzza és a (8) kontaktuslemezhez szorítja. A (7) kontaktust a (30) csukló közvetítésével a (31) rúgó köti össze a (4) szolenoid által befolyásolt (32) karral, úgy hogy ha az áramerősség a megállapított értéken túl növekedik, előbb a (31) rúgó feszíttetik meg (6. ábra) s csak ha a rúgó feszültsége a (29) mágnes vonzóerejét legyőzte, szakad meg a kontaktus (7) és (8) között, miközben a (31) rúgó a pontozottan föltüntetett helyzetbe pattan és a (7) kontaktust a (8) kontaktuslemeztől hirtelen eltávolítja. A 13. ábrában föltűntetett szerkezetnél szolenoid helyett ismert módon úgy szerkesztett elektromágnest alkalmazunk, hogy ez a fegyverzet nagy elmozdulásátengedje meg. Ezen (4) elektromágnes fegyverzetére erősített (56) peczek az (57) csukló körül elforgatható (58) iktatókar alá nyúlik. Az (58) karhoz az (59) rúgó egyik (60) vége van erősítve, míg másik (61) vége egy szilárd ponthoz van kötve. A készüléknek az ábrában föltűntetett helyzetében a rúgó meg van feszítve és a (60 57 és 61) pontok egy egyenesbe esnek. Ha az elektromágnes az (58) kart csak kissé emeli, úgy az (59) rúgó azt a pontozottan föltűntetett helyzetbe rántja, miáltal a kiiktatást igen gyorsan eszközli. A beiktatás a (63) csapra erősített fogantyú segélyével történik, mellyel a (62) kart forgatjuk el, a melyen alkalmazott (64) peczek az (58) kart lenyomja. A (62) kart azonban csak akkor forgathatjuk el, ha az áramerősség ismét redukáltatott, mivel a (65) horony csak akkor engedi át a (64) peczket, ha a (11) fegyverzet a legalsó helyzetében van. Ott, hol szükség van arra, hogy az elektromágnes fegyverzete nagy utat végezzen, a 13. ábrában föltüntetett elektromágnes-szerkezet helyett a 14. ábrában föltüntetett alakot használhatjuk, melynél a (66) sarkok és (11) fegyverzet úgy vannak alakítva, hogy a ferdén lemetszett (66) sarkokkal szembeállított (11) fegyverzet a sarkok közötti tér alakjával bír. Megjegyzendő, hogy a 13. ábrabeli szerkezet természetesen úgy is szerkeszthető, hogy az elektromágnes nem az (58) iktató kart, hanem az (59) rúgónak (61) végpontját mozdítja ki. A készülék úgy is szerkeszthető, hogy az ellenállásokat fokozatosan iktassa be, mint ez például a 7. ábrabeli foganatosítási alaknál látható. A (33) üveg vagy egyéb edénybe különböző magasságokban a (34) kontaktusok vannak beforrasztva, vagy egyéb módon bevezetve, mely kontaktusok az (5) ellenállás egyes szakaszaival állanak vezető összeköttetésben. A (33) edénybe higany van töltve, melybe az alkalmas módon vezetett (35) plunger merül, melyhez a (36) nyúlvány van erősítve. Ez utóbbinak (37) kivágásába nyúlik a (4) szolenbid fegyverzetéhez erősített (38) peczek. A (37) nyúlvány fogazással van ellátva, melybe a rúgóhatás alatt álló (39) akasztókilincs kapaszkodik. Ha az áramerősség a szolenoidban nő, úgy ez a (35) plungert, mely súlyokkal vagy rúgóval van megterhelve, a higanyból kiemeli. A higany fölszine eredetileg oly magasságban állott, hogy az egész (5) ellenállást rövidre zárta. A mint a higany sülyed, az egyes (34) kontaktusok a higanyból kiemelkednek s az (5) ellenállás egyes szakaszai beiktattatnak addig, míg az áramerősség annyira nem csökkent, hogy egyensúlyi helyzet jött létre. A (4) szolenoidra mellékáramú tekercseléseket is alkalmazhatunk oly módon, hogy
