29531. lajstromszámú szabadalom • Berendezés vasúti előjelző készülékeknek a szemaforokkal való egyöntetű működtetésére

— 2 — állanak. A hajtó mű ezenkívül a közönséges (TI T2 T3 T4) kontaktusokkal van ellátva. A (TI) kontaktus csak akkor van zárva, midőn az előjelző készülék a «lassan» állásban van, míg a (T2) kontaktus csak akkor van zárva, midőn az előjelző készülék a «szabad» állásban van. Ezen két kontaktusnak zárása és megszakítása az előjelző készülék jelző táblájának átállításával az (N) kontaktusbütyök segélyével történik. A (T3) kontaktus csak akkor van zárva, midőn a hajtó művet az ennek tengelyére illesztett forgattyú segélyével fölhúzzuk, a (T4) kontaktus pedig csak akkor, midőn a hajtó műnek (Gl) súlya teljesen lejárt, a mennyiben ekkor az ezen súlyt hordó sodrony egy kontaktusrugóhoz fekszik hozzá. Az előjelző készüléknek hajtó művénél a jelen találmány szerint elrendezett, battéra-áram segélyével kikapcsolandó rögzítő szerkezet a 7. és 8. ábrákban külön van föltüntetve, és pedig a 7. ábrában azon helyzetben, melyet az az előjelző készüléknek «lassan» állásánál foglal el, a 8. ábrában azon helyzetben, melyet az az előjelző készüléknek «szabad» állásánál foglal el. Az előbbeni helyzetnél a (Zl) fogaskeréken elrendezett (z) bütyök az (M2) elektromágnesnek fegyverzetét a mágnesmaghoz szorítja, miáltal az egymással összekapcsolt (R P) rögzítő szerkezetek (5. ábra) kikapcsoltatás ellenében rögzíttetnek. Az utóbbi helyzetnél az (M2) elektromágnesnek fegyverzete a (z) bütyök hatása alól föl van szabadítva és ennek következtében az egymással összekötött (R P) rögzítő szerkezetek árammegszakítás által kikapcsolhatók. Az 1. és 2. ábrában (El E2 E3) az áram visszavezetéséhez szükséges földeléseket jelölik, míg (K) egy kapcsolás, mely, a mint azt később a 9—12. ábrák nyomán le fogjuk írni, a hajtó mű mozgását az előjelző készülék jelző táblájára átvivő vonó rúd két részének egymással való összekötésére szolgál. A berendezés működése a következő: A berendezés normális állapotánál, vagyis, midőn a blokkszakasznak jelző készüléke, illetőleg szemaforja a «tilos» állásban és az előjelző készülék a «lassan» állásban van (1. ábra), a szemafornak (C) kontaktuskészűlékénél csak az (ael) és (ce3) kontaktusok vannak zárva, melyeknek (el e3) kontaktusfölületei egymással és az (E2) földeléssel vezető összeköttetésben állanak. Ugyanekkor a kontaktuskészűléknek másik két kontaktusa meg van szakítva. A részeknek ezen állásánál az áram a (pl. nyolcz Meidinger-féle elemből álló) (A) battériából a (B) ellenőrző készülékbe folyik, mely az áram átfolyása következtében a szemafornak «tilos» állását jelzi. A normális állapotnál az előjelző készüléknek hajtó műve (mely a közönséges villamos távjelző készülékeknek hajtó művével azonos) a (P) rögzítő szerkezet segélyével (5. ábra) meg van akasztva, míg az (R) rögzítő szerkezet a (Zl) fogaskeréken elrendezett (z) bütyök segélyével tartatik zárt helyzetében. Az előjelző készülék hajtó műjénél ekkor az (N) bütyök segélyévei csakis a (TI) kontaktus tartatik zárva. Ha már most az (F) szemaforkart (1. ábra) az (0) állító készülék segélyével a «tilos» állásából a «szabad» állásba mozgatjuk, akkor a szemaforkar a (C) kontaktuskészüléknek hengerét a (II) menesztő segélyével a berajzolt nyíl irányában, körülbelül 45°-al elforgatja. Ugyanekkor az (F) szemaforkaron elrendezett (Z2) fogas szegment (3. ábra) a vele fogaskerekek segélyével kapcsolódó (D) mágnesinduktort is működésbe hozza, a hol is az áttétel akként van választva, hogy a mágnesinduktor körülbelül két fordulatot végez. Mihelyt a (C) kontaktuskészűléknek hengere az 1. ábrába berajzolt nyíl irányában forogni kezd, a (ce2) és (de2) kontaktusok záródnak. Minthogy ugyanekkor a (D) mágnesinduktor is működik, a fejlesztett váltakozó áram az induktor pozitív sarkától a (de2) és (e2c) kontaktusokon, az (13) vezetéken, a (TI) kontaktuson, és az (Ml) elektromágnesen át az (E3) földelésbe és innen az