29507. lajstromszámú szabadalom • Eljárás autotypiák előállítására

— 2 tási időben közvetlen fényhatás nem következik be, úgy hogy a fehér mezőben fekete potnok vagy foltok maradnak vissza. Az autotypiák előállítására szolgáló jelen új eljárás értelmében a raszterek mellőzhetők, a sötét kamarában a raszterfölvétel szüksége elesik: az eljárás maga egy egyszerű másoló eljárás fényív stb. alkalmazásának szüksége nélkül; szükséges csupán annyi, hogy a félszinárnyalatnegativa, melyet a fémlemezre másolunk, apró, egyenletesen szétosztott árnyékmezőkkel legyen ellátva vagy legyen közvetlenül befödve, mely árnyékmezők közül mindegyik másmás erősségű árnyékkal bír, opák árnyékok teljes kizárásával. Ezen félárnyékhálózat, melynek egyes mezői különböző és pedig lehetőleg számos könnyű és fokozatos árnyékot tartalmaznak, sőt apró árnyékmentes foltokat is tartalmazhatnak, különböző módon hozható létre; külsőleg e módok ugyan különbözőknek látszanak, de lényegükben teljes technikai azonosság, minden esetre azonban tökéletes egyenértékűség áll fönn közöttük; mindegyik esetben csak a félárnyék hálózattal való födésről van szó, mely félárnyékhálózat a megvilágítás differencziálása által a negativának a fémlemezre való másolása alkalmával a kép egyes részecskéiben levő színárnyalatok szétbontása eszközli. Az autotypiák előállításánál a képnek a marásra alkalmas lemezre való átvitelére eddig általánosan tökéletesen fényezett lemezt használtak. A jelen új eljárásnál, és pedig ennek egyik kivitele alakjánál fényezett lemezre nincs szükség, ellenkezőleg a fényezett lemezt finom, egyenletesen elosztott egyenlőtlenségekkel látjuk el. pl valamely savval maratjuk, úgy hogy a lemez föliilete gyöngén, azonban egyenletesen érdes legyen. Ha most a fémlemez ezen gyengén maratott föliiletére a fényérzékeny réteget fölrakjuk, akkor a közönséges félszinárnyalatnegativa másolása alkalmával közvetlenül egy autotypia keletkezik. A lemez egyenlőtlenségeit és a fényérzékeny réteg vastagságának különbözősége elegendők arra, hogy fokozatos gyenge árnyékhálózatot és a fémlemez fényérzékeny rétegében a fényhatás olyan differencziálását idezze elő, hogy a szinárnyalatoknak szétbontása az alap egyes legapróbb differencziált részeiben bekövetkezzék. Minden kis kiemelkedés a lemez maratott fölíiletének ezt körülvevő mélyedésével együtt fokozatos félárnyékmezőt alkot. A maratás által keletkező egyenlőtlenségek az egész fölületen egyenletesen oszolnak el, úgy hogy az egyes részecskékben a hatás is egyenletes és a kép színárnyalatai mindenütt helyesen reprodukáltatnak. Teljesen ugyanezen hatást érjük el, ha a képen (az eredetin) apró egyenletesen szétosztott egyenlőtlenségeket hozunk létre pl. egy finom szitahálózat rányomásával; mindenütt, a hol a szitahálózat az eredeti kép fölületén mélyedést létesít, gyönge árnyék keletkezik ; ezen árnyék annál erősebb, minél mélyebb a szitahálózat által létesített mélyedés; egyenletes mélyedéseknél az árnyék hatása ugyanazon színárnyalatokra ugyanaz, az árnyék azonban egyszersmind fokozatos is, mert erősségét tekintve fokozatosan növekedik a mélyedés legmélyebb pontjáig. Ha már most a képet, melyet ilyen az egész fölületen egyenletesen szétosztott apró mélyedésekkel láttunk el, a félszinárnyalatnegativa előállítására használjuk, akkor a kép és ezen, az eredeti képen előállított félárnyékhálózat a negativában reprodukálódik: a negativán a színárnyalatok szétbomlása nem következik be, hanem csak a kép és az árnyékhálózat reprodukcziója. Az így előállított negativa tehát egy félárnyékhálózatot tartalmaz és közönséges fényezett fényérzékeny fémlemezen a színárnyalatok autotypiai szétbomlását eredményezi. A most említett két kiviteli alak a félárnyékhálózatnak először a fémlemez érdesítése, másodszor a kép érdesítése által való előidézésére vonatkozik. Ezen két kiviteli alakon kívül azonban lehet a fokozatos árnyékmezőkkel bíró félárnyékhálózatot úgy is létre hozni, hogy a félszinárnyalatnegativán kívül a fényérzékennyé tett fémlemezre egy átlátszó és fél-