29507. lajstromszámú szabadalom • Eljárás autotypiák előállítására

— 3 árnyékhálózattal ellátott fölületet hagyunk működni és a félárnyékhálózatot, valamint a negativát másoljuk. A félárnyékhálózat és a kép negativája az eljárás ezen kiviteli alakjánál is egyesíthető a negativával azáltal, hogy a fotográfiái fölvétel alkalmával a félárnyékhálózatot a száraz fotográfiai lemezre helyezzük és másoljuk. Azon félárnyékhálózat, melyet az eljárás ezen kivitel alakjánál használunk, raszternek is volna nevezhető és pedig fényárnyalatraszternek, mely valamennyi egyéb rasztertől az opák helyek hiánya által különbözik. A valóságban azonban ezen félárnyékhálózat tulajdonképen nem raszter, mert a fotográfiai lemezen nem hat szétbontólag a színárnyalatokra, mint a hogy ez valamennyi eddig ismert raszter sajátsága és egyúttal czélja. Ezen, átlátszó alapon levő félárnyékhálózat hatása teljesen ugyanaz, mint a két másik félárnyékhálózaté, a melyet az érdesített eredeti képen vagy a gyöngén érdesített fémlemezfölületen árnyékképezése által hoztunk létre. Ezen félárnyékhálózat, tekintet nélkül arra, hogy miként hoztuk azt létre a fémlemez fényérzékeny rétegén, másolás alkalmával a következő módon hat: a fémlemezen levő fényérzékeny réteg keményen másol, a színárnyalatok fokozatait tehát nem adja vissza ; elegendő megvilágítás esetén a kép valamennyi fekete helyei és közép színárnyalatai egy bizonyos árnyalatfokig feketének reprodukáltatnak, valamennyi világosabb színárnyalatai és fehér helyei pedig fehéren adódnak vissza. A félárnyékhálózat által már most a fényérzékeny réteg minden részében a fényhatás a differencziálódása következik be ; a negativa legvilágosabb helyein a fényhatás legelőbb ott nyilvánul, a hol az árnyékhálózat legvilágosabb helyei vannak, a hatás azután fokozatosan megy tovább a félárnyékhálózat árnyéka erősségének megfelelően. Mihelyt a fény a negativa legvilágosabb helyein a félárnyékhálózat valamennyi árnyékán keresztül hatott, a kép fekete részei teljesen reprodukálva vannak. A negativának gyengén borított részeiben azonban a fény most még nem hatott a félárnyékhálózat valamennyi részén keresztül, itt tehát a másolaton most még fehér helyek vannak a feketék mellett és pedig annál több fehér hely, minél inkább volt a negativa illető helye födve. A negativának legjobban födött helyein, a kép fehér helyeinek megfelelően, fényhatás még agyáltalán nem következett be, úgy hogy a kép fehér helyei hófehéren adódnak vissza, míg ezzel szemben a raszterfölvételeknél, mint ismeretes, a raszternegativán mindig fekete helyek maradnak vissza a kép fehér részében, úgy hogy a másolat mindig szürkének tűnik elő. A fél árnyékhálózat hatásának ezen módjára való tekintettel föltétlenül szükséges, hogy a félárnyékhálózat legsötétebb helyei is még átbocsássák a fényt a szükséges megvilágítási idő alatt való közvetlen fényhatás czéljából és hogy a félárnyéknegativa és a félárnyékhálózat az árnyékolás tekintetében bizonyos viszonyban legyen egymáshoz, minden esetre szükségas azonban, hogy a félárnyékhálózat opák helyektől ment legyen, mely helyek a szükséges megvilágítási idő alatt a fényt át nem bocsátják, a mi főkép az átlátszó alapon alkalmazott raszterszerű félárnyékhálózat szempontjából figyelemre méltó, mely félárnyékhálózatot az alábbiakban fényárnyalatraszternek fogunk nevezni. A fényárnyalatraszter, melynek nem kell föltétlenül hálószerűnek lennie, hanem párhuzamos, hullámos vagy zeg-zug alakú vonalakból is állhat, többféle módon állítható elő, így pl. azáltal, hogy különböző árnyékolású vonalakat fotografálunk vagy pedig úgy, hogy valamely egyszínű vonalrendszert változó fényerősség mellett többszörösen keresztezett rétegben másolunk, vagy fotografálunk; a raszter szinárnyalat-gazdaságát fokozhatjuk azáltal, hogy ennek fotográfiái úton való előállításánál homályos beállítást választunk. Lehet azonban egy ilyen fényárnyalatrasztert különböző fényátbocsátó képességgel bíró festék segélyével való, de még mindig jó fényátbocsátó rétegben, fényt átbocsátó alapra való gondos színnyomással