29450. lajstromszámú szabadalom • Gép bolyhos szövet készítésére

tűkben nem éri semmi oly súrlódás, a mely a fonalak tovamozgását akadályozná. Miután a (e) tűk annyira beszúrattak az alapszövetbe, a mennyire azt a képzendő fátyolhurkok magassága megkívánja, újból visszahúzatnak (2. ábra). A (b) bolyhot képező fonalak eközben is csupán egy helyen vannak beszorítva a tű és az alapszövet között. Addig haladnak az azokat vezető üreges (c) tűkkel együtt visszafelé, a míg a tűk végei az alapszövetből ki nem jutnak. Ekkor azonban a fonal egy második helyen is, — és pedig közvetlenül az alapszövetből kilépő tűhegy előtt, — fogva tartatik súrlódás által az alapszövetben, mi által az alapszövet fölött egy hurok képződik. Mielőtt a tűk új öltés képzése czéljából újból előremozognának, az egész tűrendszert egy öltés szélességével el kell tolni az alapszövet fölött evvel párhuzamosan. A tűnek újbóli beszúrása alkalmával a bolyhot képező fonal megfelelő mértékben a tű után húzódik, minthogy az alapszövet és a tű között föllépő súrlódás által fogva tartatik és ez által az előbb képezett huroknak visszahúzása megakadályoztatik. Ilyen módon egy teljesen egyenletes bolyhos szövet jön létre egy és ugyanazon tű öltéseit, illetőleg egy sor tűinek öltéseire vonatkozólag. Minthogy az öltések egy meghatározott rendszer szerint tétetnek, azért tehát a hurkok is rendszeresen sorakoznak egymás mellé épúgy, mint az olyan szövetnél, a melynél a bolyh szövés közben képeztetik. A zárt hurkokból természetesen képezhetünk ismert módon a kész szövetnek fölvágása vagy nyírása által nyitott csomókat, amint az az 1. ábrán jelezve is van. Ha a (c) tűket úgy állítjuk, hogy fokuk az öltés haladásának irányában elől feküdjék, akkor minden egyes bolyhot képező fonal át lesz hurkolva, amint az a 4—6. ábrákon föl van tüntetve. Minthogy a (b) fátyolfonalak ezen esetben a tűk elején lépnek ki, azért a hurkok a 4., 5. ábrán látható módon visszafelé képződnek. A hurokképezésnek ezen módja különösen akkor alkalmaztatik, a midőn minden egyes tűhöz két vagy több bolyhot képező fonalat használunk. Ekkor az (a) alapszövet tovacsúsztatása alkalmával a többszörös bolyhot képező fonalat a tű szétválasztja, úgyhogy a fonalak egyik része a hozzátartozó tű baloldalára hajlik, másik része meg annak jobboldalára, amint az az 5a. és a 6. ábrán látható és a bolyhot képező fonalak a szövet hátsó oldalán lánczöltéshez hasonlóan rendezkednek el. A többszörös fonalak kettéválasztásának megkönnyítése czéljából elláthatjuk a (c) tűket két kivezető-nyílással a bolyhot képező fonalak számára. Ekkor mindegyik nyílásba a fonalak egy-egy felerészét fűzzük be, azonban ezen nyílásoknak a tű fölső részén vagy legalább annak két oldalán egymással szemben kell feküdniök. A hurok ezen képezési módjának azon nagy előnye van, hogy általa jobb bolyhos burok képeztetik, mivel az alapszövetből kiálló fonalvégek jobban el vannak osztva a fölűleten és hogy a hurkoknak különleges egybekapcsolódása azokat kihúzás ellen jobban biztosítja. A (c) tűknek nem kell okvetlen csőszerű alakot adni; választható más alkalmas üreges alak is. A 9. és 10. ábra pl. egy egész hosszában fölvágott tűt ábrázol. A tű fokát ezen esetben czélszerű a (d) vágással szemben rendezni el. A (c) tűket soronkint egy (e) keretben rendezzük el (11. és 12. ábra), és ezen keretnek vagy szánuak alkalmas berendezés segélyével állandóan előre- és hátrafelé való mozgást kölcsönzünk, míg az alapszövetet minden öltés után megfelelő darabbal tovamozgatjuk. Egy sor tűinek egymástól való távolsága, valamint az öltés hossza természetesen attól függ, hogy milyen sűrű bolyhozást akarunk az alapszöveten készíteni. A 18. és 19. ábra a gép egy kiviteli alakját tünteti föl. A kétoldali (A) állványfalakat (19. ábra) az (Al) gerendák tartják össze. Az állványfalaknak (bl) kivágásában (19. ábra) csúszik a (cl) szán a (c2) betéttel, mely utóbbi 1 a (dl) csavarok segélyével állítható be és