29195. lajstromszámú szabadalom • Központi ütközővel egyesített önműködő kapcsolás vasúti járművekhez

11. ábra az ütköző toknak részben metszetben rajzolt részlete, a 12. ábra a kapcsolásnak a kanyarulatokban szükséges oldalirányú beállását megengedő szán elölnézete, a 13. ábra pedig ennek vízszintes metszete. Az (a) kapcsolórúd (1—7. ábra) mellső végén a (b) kapcsolófej van kiképezve, ezenkívül a rúd a szokásos vonó- és ütközőrúgókkal is föl van szerelve. (1, 2 és 8, 10. ábra). A (d) emelő végén az (e) fülecs van kiképezve, mely az (a) rúdat lazán veszi körül, de akként van alakítva, hogy a rúdon el ne fordulhasson (3—7 ábra). Az emelő a jármű oldalfala felé nyúlik és az ezen megerősített (f) vezetékben van vezetve, eme vezetékben a (w) peczek befogadására szolgáló (v) furat van kiképezve, mely az emelőt a fölemelt helyzetben tartja. Az (a) rúd (b) fejének külső fölületén van a két kiálló (g h) horog kiképezve, melyek közül az egyik a (b) íej egyik oldalán fölül, a másik ennek másik oldalán alul van elhelyezve, úgy hogy akkor, mikor két kocsi kapcsolófejei egymásba ütközik, az egyik kapcsolófejnek horgai a másik kapcsolófejnek (ellenkező irányban kiálló) horgaiba fogódzanak, miközben az (a) rudak annyira elfordulnak, hogy ez lehetségessé váljék, az (a) rudak elfordulásával pedig a (d) emelők fölemelkednek. Mikor a (g h) horgok csúcsai egymás mellett elhaladtak, azokat, illetve az (a) rudakat a (d) emelők súlya az eredeti helyzetbe forgatja vissza, a horgok egymásba kapcsolódnak és addig maradnak egymással kapcsolva, míg a (d) emelőt a szétkapcsolás végzése czéljából le nem nyomjuk. Az (a) kapcsolórudak és a (b) kapcsolófejek végein erős, szekrényalakú (i) karimák vannak kiképezve, melyek (il) külső élei az (a) rúd középvonalára merőlegesek, úgy hogy akkor, mikor a két jármű egymásba szalad, az (il) karimák szorosan és egyenesen egymásra feküdjenek (1. és 2. ábra), mikor az (a) rudak is egy vonalba fognak érni. Az (il) karimákat a horogalakú (g h) kiugrásokkal, a (b) fejjel és (a) rúddal egy darabban is készíthetjük (1—7 ábra), de lehet azokat a horogalakú kiugrásoktól elkülönített darabok gyanánt is szerkeszteni, (8—11 ábra) és egy négyszög keresztmetszetű (j) hiivelylyel fölszerelni, mely lazán van a (g h) horgok képezésére szolgáló körkeresztmetszetű (a) rúdra fölhúzva. Ennél az elrendezésnél a (d) emelő (e) fülecse a körkeresztmetszetű rúdra van húzva és ezen való forgását a (k) ék gátolja meg (8—10 ábra). Az (a) rúdon a (j) hüvely hátrafelé nyúlik, a (d) emelő (e) agya pedig az (i) karimákkal ellátott ütköző tok belsejében, a (j) hüvely megfelelő mélyedésében van ágyazva és a tok egy (1) kivágásán át lép ki (9. ábra). A (j) hüvely belső végére a fölső és alsó (ml) lemezekkel ellátott (m) lemez van fölhúzva, mely lemezek a hüvely (t) részén kiképezett lemezekre vannak fölerősítve. A hüvely (t) részében az (o) ütközőrúgó foglal helyet. Az (a) rúd hátsó végén a (tl) vonórúgó van elhelyezve, mely a fix(s) ellendarabra fekszik és melynek két oldalán erősen meghajlított lemezek vannak alkalmazva. A négyoldalú (i) hüvely mellső része a (il) vezetékben van vezetve (8. ábra), mely vezetéknek egy hosszúkás nyílása van, úgy hogy a hüvely az (a) rúddal együtt oldalirányban eltolódliatik. Az (il) ütközőkarimákat azért képezzük ki az (a) rúdtól, (b) fejtől és (g h) kapcsolóhorgoktól különálló darabok gyanánt, hogy az utóbb említett részeket a (d) emelő a kikapcsolás czéljából eléggé elforgathassa, anélkül, hogy akkor az (il) ütköző karimákat is befolyásolni kellene. Az 1—4 és 12 és 13. ábrán a függélyes (p) lemez van oldalirányban eltolhatóan alkalmazva, mely az ezen átmenő (a) rúd vezetésére szolgál. Ez az oldalirányú elmozdulás szükséges, hogy a két jármű között a kapcsolás két fele akkor is egy egyenesben legyen, mikor a járművek kanyarulatokban vannak (2. ábra). Az eltolható (p) lemez vízszintes (q) vezetékekben mozog és egy központi fúrattal van ellátva, melybe a (d) emelő (e) fülecse vagy agya illik. Ez az emelő (mint azt már bevezetőleg jeleztük) lazán van az (a) rúdra fölhúzva és belül