29077. lajstromszámú szabadalom • Berendezés villamos világításra, más czélból már hajtott tengelyek, különösen vasúti kocsiknál a keréktengelyek forgásának fölhasználásával

- 2 Az 1. ábra a dynamo szabályozási módját szemlélteti. A 2. ábra hálókocsiknál alkalmazandó berendezés sémáját láttatja. A 3. és 4. ábrák az önműködő átkapcsolónak külömböző metszeteit láttatják. Az 5. ábra több egymáshoz kapcsolt hálókocsi berendezést tüntet föl. A 6—9. ábrák a közönséges személykocsiknál alkalmazott berendezést és ennek egyes részleteit láttatják. Az 1. ábrában (A) a futókerekek tengelyétől hajtott, mellékáramkörű dynamót jelöli, mely az (a, b) fővezetéket táplálja. A (B) battéria és az (L) lámpák párhuzamosan vannak a fővezetékek közé kapcsolva. (C) a feszültségsolenoidot jelöli, mely a dynamoáram mérésére szolgál és mely ezen czélból az (1 és 2) sodronyok segélyével párhuzamosan van a fővezetékhez kapcsolva. (R) a térmágnesek szabályozható ellenállása. A térmágnesek áramköre a következő : (a2) összekötő pont, (3) sodrony, (K) kontaktuskar, (A) sodrony, térmágnestekercs, (b2) összekötő pont, Az (M, mótor a (K) kontaktuskar működtetésére szolgál és a (C) mágnes által az (E) reverzáló szerkezet segélyével befolyásoltatik, melynek (G) emeltyűje a (g) csapra van ágyazva. A (G) emeltyű ellentétes oldalain szerelt (B, 10) kontaktusok a mótor kormutatorának (d) és (dl) keféivel vannak összekötve. A mótor áramköre a következő: (a3) összekötő pont, a mótor térmágnestekercse, az (5) vagy (6) kontaktusok, fegyverzet, (7) vagy (8) kontaktusok, (b3) összekötő pont. Midőn a feszültség normális, a (9) és (10) kontaktusoknál az áramkör meg van szakítva, mihelyt azonban a feszültség növekedik, akkor a (C) mágnes a (10) kontaktust a (6) kontaktussal, a (9) kontaktust pedig a (8) kontaktussal hozza érintkezésbe, míg a feszültségnek csökkenésekor a (C) mágnes a (10) koutaktust a (7) kontaktussal, a (9) kontaktust pedig az (5) kontaktussal hozza érintkezésbe. Ily módon a mótor az egyik vagy másik irányban hajtatik, a (K) kontaktuskar pedig a dynamo erejét nagyobbítandó vagy kisebbítendő kevesebb több ellenállást igtat be. Megjegyzendő, hogy a mágnes az (R) ellenállást csak az (M) mótor közvetítésével befolyásolhatja. Ennek következtében a mágnes magja bizonyos állásban addig marad meg, amíg a feszültség normális. A 3. és 4. ábrák az automatikus reversáló szerkezetet tüntetik föl. (0) a dynamokeretnek egy nyúlványát jelöli, mely a (H2) csapágyat hordja és egy kamrát képez, melyben az (F) átkapcsoló van elrendezve. Az említett nyúlvány a fölső (01) részre és az alsó (02) részre van fölosztva, (03) a fölső részre, csuklósan szerelt födelet jelöli. A (H) tengely végére az (S3) karimával ellátott (S) korong van ékelve. A koronggal szemben a (TI és T2) korongok vannak elrendezve, melyek közül az első az (N2) retesz által rögzített (N3) ajtóból kinyúló (N) csapon lazán van szerelve. A (T2) korong nyugalomban marad, míg a (TI) korong forog. A (T2) korongban a konczentrikus (t5) hasíték (3. ábra) van kiképezve, melyen a (Tl) korong (22) peczke átjár, hogy ezen korong forgását határolja és hogy a (H3) rúgóemeltyűvel összeköttessék. Az (83) karimán belül az (82) kilincs van elrendezve, mely mindkét (Tl és T2) korong kerületéhez fekszik, a (21) csapra van ágyazva és a (23) rúgó segélyével lefelé nyomatik. A (Tl) korong kerületén a (25) bevágás van kiképezve, a (T2) korongnak fölső része pedig bütyökkorongként van kiképezve, hogy egyik vagy másik irányú forgásának végén az (82) kilincset a (25) bevágásból kiemelje. Az (F) átkapcsoló a (P) szigetelő tömbre szerelt négy (tl, t2, t3 és t4) kontaktusból áll, melyekkel a (T3, T4) karok kapcsolódnak. A (H3) rúgókar a (T3, T4) kontaktuskarokat a csuklós (Pl) szigetelő lemez segélyével működteti (3. ábra). Ha a (H) tengely az óramutató irányában kezd forogni, akkor az (S2) kilincset magával meneszti és mihelyt a (T2) korong megengedi, hogy j a kilincs a (25) bevágásba becsappanjon, a i (Tl) korongot is magával viszi és ezáltal az átkapcsolót elállítja, mire a kilincs a