29070. lajstromszámú szabadalom • Működtető szerkezet szíjhajtású kapcsolások számára

Megjelent 1904. évi jannár hó 18-án. MAGY SZABADALMI KIR. HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 29070. szám. XVl/d. OSZTÁLY. Működtető szerkezet szíjhajtású kalapácsok számára. SCHRÖDER ARNOLD GYÁROS ÉS MÉRNÖK WUPPER/M

BURGBAN. Bejelentésének napja 1903 április hó 23-ike. Elsőbbsége 1901 szeptember hó 7-töl kezdődik. A legegyszerűbb szerkezetű dörzshajtású esőkalapácsoknak működtetése akként történik, hogy a hajtókorongon átfektetett, arról szabadon lefüggő szíjat kézzel lefelé húzzuk. Ekközben a kéznek ugyanakkora mozgást kell lefelé végeznie, mint a verőfejnek fölfelé. Nagyobb méretű kalapácsoknál az ily módon való működtetés igen fáradságos, mivel némely esetekben a löketek igeu nagyok és a kifejtendő húzóerő is oly jelentékennyé válhatik, hogy a kovácson kívül még egy a szíjat húzó külön munkásnak kell a kalapácsnál dolgoznia. Ennek elkerülésére a hajtó korong és a szíj közötti súrlódást úgy létesítették eddig, hogy a kovács lábító segélyével egy görgőt szakaszosan működtetett, mely görgő a szíjat azon pontban szorította a hajtókoronghoz, melyben az ez utóbbit elhagyja. Ezen javított elrendezés is több hátránynyal bírt. A merev emeltyűszerkezet segélyével a szíjhoz szorított görgőnek nyomása ugyanis többnyire egyenlőtlen volt, mivel a szíjhajtású kalapácsoknak hajtókorongja, mely rendesen a kalapácsállványtól elkülönített tengelyre, gyakran a főtranszmisszióra van szerelve, majdnem mindig zökken. Az ebből eredő és a nyomógörgőre ható lökések részben az amúgy is erősen igénybe vett csapágyakra és részben a működtető lábítóra vitettek át, miáltal a kovácsnak a kalapács kellő vezetéséhez okvetlenül szükséges munkaérzése nem juthatott érvényre. Ezenkívül a lábítóra gyakorlandó nyomás még mindig igen nagy és a hosszabb idejű működtetés még mindig igen fáradságos volt, mivel a szükséges emeltyűáttételt a hajtókorongnak említett zökkenései folytán a lábítónak csak igen nagy löketével lehetett elérni. Egy ruganyos szerkezetnek közbeigtatásával, amit azáltal értek el, hogy nem közvetlenül a görgőt, hanem egy, két görgőn futó szíjat szorítottak a hajtószíjhoz, a hajtókorong ütéseit ugyan sikerült gyöngíteni, csakhogy ezen elrendezésnél a lábítónak lökethosszát oly jelentékeny mértékben kellett nagyobbítani, hogy az ezen elrendezéssel elért előnyt a vele járó újabb hátránnyal szemben nem lehetett számításba venni. A jelen találmány tárgyát képező és a mellékelt rajzban egy foganatosítási alakjában föltüntetett szerkezettel már most az eddigi szíjhajtású kalapácsoknál észlelt öszszes hátrányokat teljesen beszüntetjük. Ezen szerkezetnél a hajtó korong zökkenései sem a csapágyakra, sem pedig a lá-