29070. lajstromszámú szabadalom • Működtető szerkezet szíjhajtású kapcsolások számára

bitóra nem hatnak, hanem azokat egy moz­gatható, saját súlyával a hajtókorongra ; fekvő (a) kengyel veszi föl, mely a (b) csuk­lóban utánengedően van fölfüggesztve. Az ', ezen kengyelben ágyazott (c) nyomógör- ! gők a súrlódás számára érvényesülő nyo­mást kétoldalú elrendezésük folytán nem egészben, hanem körülbelül csak fele rész­ben viszik át a hajtó korong csapágyára. Ennek következtében a lábítónak működte­téséhez is csak fél annyi erő és kisebb emeltyűmozgás szükséges, úgy hogy a ko­vács munkaérzését teljesen kifejtheti. A ta­lálmány tárgyát képező működtető szerke­zettel meg igen egyszerű módon egy, a hajtószíjat a korongról leemelő szerkezet is vau kombinálva, mely magában véve ugyan ismeretes, de azért új elrendezési módja következtében, mely habár elméleti­leg merésznek látszik, de gyakorlatilag igen jól beválik, mégis kiemelendő. A szerkezet működése a következő : Ha a kovács (d) lábítót lefelé nyomja, akkor az (e) súly, mely a hajtó korong fölött a (b) csuklóban fölfüggesztett és három nyomó görgővel ellátott (a) kengyelt rende- < sen megemelten tartja, megemeltetik. Az (a) kengyel ekkor saját súlyával, mely a verő­fej megemeléséhez szükséges súrlódás léte­sítésére elegendő, az (f) hajtószíjra fekszik. Ha a hajtó korong nem is fut pontosan, azért az (a) kengyel mégis pontosan hozzá­fekszik a hajtó koronghoz illetőleg a szíj­hoz, mivel a keugyel laza, csuklós fölfüg­gesztése folytán a hajtó korongnak úgy föl és le, mint az oldalak felé irányúló kitéré­seit követi. Ezen czélból a kengyel ágyazá­sára szolgáló csapot befogadó furat kissé hosszúkásán van készítve. A csapágyra ható nyomások és a szíjsúrlódás számára érvé­nyesülő nyomások a 2. ábrában látható diagrammban vannak szemléltetve. A mint ezen diagrammból kitűnik, a csapágyra ható (g) erők az oldalas görgők elrendezése foly­tán fél akkorák, mint a szíjra ható (h) nyomások. A másik két (i) erő egymást megsemmisíti, illetőleg a kengyel nyomásait képviseli. Ezen diagrammnál a fölső, har­madik görgő el van hagyva, mivel az alig fog nyomás kifejtéséhez jutni; ezen görgő inkább arra szolgál, hogy a magában véve ismeretes (k) leemelő szíjat tartsa. Az oldalas (c) nyomó görgőknek a (k) leemelő szíj tartására való alkalmazása az előzőkben azért van elméletileg merésznek mondva, mivel ezen görgők a hajtó szíjhoz való szorításuknál ellenkező irányú forgásba jönnek, mint a milyen a leemelő szíj szá­mára szükséges. A gyakorlatban azonban ez semmiféle zavart nem okoz, mivel a görgők csak akkor csúsznak a (k) leemelő szíjon, midőn ez lazán csüng. Az (a) kengyel meg­emelésénél azonban, vagyis azon pillanat­ban, melyben a (k) leemelő szíj megfeszül, a görgők az (f) hajtószíjtól eltávolíttatnak és ezáltal megszűnik azoknak hamis forgási iránya. SZABADALMI IGÉNY. Működtető szerkezet szíjhajtású esőkalapá­csok számára lábító segélyével a szíj külső oldalához szorított görgővel, jelle­mezve azáltal, hogy a lábító emeltyű­rudazatán utánaengedő (b) csuklóban fölfüggesztett (a) kengyelnek két oldalán (c) nyomó görgők, melyek egyszersmind a (k) leemelő szíjat alátámasztják, oly helyzetben vannak elrendezve, hogy azok a lefelé bocsátott (a) kengyelnek súlya által szorítva a súrlódási hajtószíjat ele­gendő erősen, a fő hajtó korongnak csap­ágyát ellenben csak egy nyomáskompo­nenssel terhelik meg. (1 rajzlap melléklettel.) PALLAS RÉSZVÉNYTÁRSASÁG NYOMDAJA Q'fOAPtSTfc*

Next

/
Thumbnails
Contents