28975. lajstromszámú szabadalom • Szög

Megjelent 100 >. évi deczember lió 19-én. MAGY. szabadalmi KIR. hivatal SZABADALMI LEIRAS 28975. szám. XVI/c. OSZTÁLY. Szög. hass caesar mérnök londonban. A szabadalom bejelentésének napja 1903 junius hó 9-ike. Fatárgyak előállításánál a szögeket gyakran a fatestek széléhez közel kell beverni, a mikor is az eddigi szögek behajtásánál a fatestek rendszerint meghasadnak, mivel az eddigi szögek hegyüknek kiképzése folytán a farostokat széjjelfeszítik a helyett, hogy útjukat magában a fában kivágnák. A mellékelt rajzban a jelen találmány tárgya néhány foganatosítási alakjában van föltüntetve. Az 1. ábra a találmány tárgyát képező szögnek hegyvégét láttatja, mely körharántmetszettel, négy vágó éllel és ugyanannyi horonnyal bír; a 2. ábra fölülnézet; a 3. ábra egy körharántmetszetű heggyel és nyolcz vágó éllel és ugyanannyi horonynyal bíró szög végét láttatja; a 4. ábra négyszögű harántmetszetű hegygyei, nyolcz vágó éllel és ugyanannyi horonnyal bíró szögnek végét tünteti föl; az 5. ábra fölülnézet; a 6. ábra a 4. ábrában bemutatott véggel bíró szögnek nézete, a 7. ábra a szög egy módosított alakjának oldalnézete; a 8. ábra fölülnézet. A jelen találmány tárgyát képező szöggel a fa hasítását a szögnek beverésénél az által kerüljük el, hogy a szögnek (1) hegyét a (2) testnél vékonyabbra készítjük; a hegy maga lehet körharántmetszetű, mint az 1. és 3. ábrákban, vagy szögletes, mint a 4. ábrában, de minden esetben a (2) szögtesttől kiindulva, a végéig kúpos, a mikor is a szög teste a hegy alapjánál lapos vagy más alakú (3) fölületben végződik, mely ugyanazon vagy kissé nagyobb átmérővel bír, mint a szög teste, mely ezen végében bizonyos hosszban a (3) fölületbe nyúló (4) hornyokkal van ellátva; ezen hornyok az (1) hegynek a (3) fölületben lévő alapjáig vagy ehhez közel rézsútosan mennek, a mikor is az ezen hornyok között lévő néhány vagy valamennyi (5) él (6) végüknél kissé kifelé vannak nyújtva, hogy az ezen pontjuknál mért átmérő kissé nagyobb legyen a szög (2) testének átmérőjénél, úgy hogy a szög testének lapos vagy másként alakított (3) fölíilete és az említett élek a farostokat vágják, míg a (4) hornyok a vágott rostrészeket összenyomják, melyek ezen (4) hornyokkal érintkezve, ruganyosságuknál fogva a szöget kellően rögzítik a fában.