28917. lajstromszámú szabadalom • Berendezés vasúti kocsik elektromos világítására

ban hogy ezen eredmény létesül-e vagy | nem, az a különféle csévékben keringő | áramtól függ. A mellékágba kapcsolt (p) , cséve és a teleppel szorosan kapcsolt (s) I cséve kombinált hatása oda irányul, hogy az (o) mag a szolenoidbahúzassék s az áramfejlesztő sebessége csökkenjen, míg ha a lámpák áramköre zárva van, az áramfejlesztőből jövő áram a telep és lámpák között megoszlik és a három cséve kombinált hatása szintén oda irányul, hogy az (o) mag a szolenoidba behúzassék és az áramfejlesztő sebessége csökkenjen. Megjegyzendő, hogy az (s) és (p) csévék közül az (s) csévének támogató hatása a telep sarok feszültségével fordított arányban áll, úgy hogy midőn a telep feszültsége a 2-5volt fölső határhoz közeledik a (p, s) csévék együttes hatása lasabban közeledik azon értékhez melynél aszolenoid magja a rúgóhatás ellenében elmozdul és a mag mozgása megfékeztetik, mialatt a telep feszültsége rekeszenként a 2-5 Voltot eléri. Ennélfogva mindaddig, míg az áramfejlesztő által létesített áram erőssége nem túlságos nagy, a szolenoid magja nem fog elmozdulni és az áramfejlesztő sebessége mindaddig állandó marad, míg csak a telep sarokfeszültsége meg nem változik. Az áramfejlesztő sebességének a kocsi gyorsulása következtében beálló minden növekedése az áramerősség növekedését és a szolenoid magjának megfelelő elmozdulását s ennélfogva a közlőszerkezet azonnali szabályozását vonja maga után, mely utóbbi az áramfejlesztő sebességét azonnal csökkenteni kezdi. Az áramfejlesztő sebességének csökkenése mindaddig tartani fog, míg csak a feszültség olyan értékre nem sülyed, melynél az (r) és (s) csévékben a kellő áram nem kering. Mihelyt a telep feszültsége a 2-5 Voltot elérte és az áramfejlesztő szükségtelen nagy sebességgel folytatja működését, az áramfolösleg az (a) csévén keresztülhaladva, a magot még jobban a szolenoidba húzni s ezáltal az áramfejlesztő sebességét csökkenteni törekszik. Ily módon nemcsak a telep töltésének határa van a feszültséget illetőleg megállapítva, hanem a töltésre szolgáló áramnak a telepbe való szállítása is önműködően niegszakíttatik, mihelyt a telep teljesen meg van töltve. Ha a lámpák áramköre a telep teljes megtöltése esetén zárva van, a lámpákkal sorosan kapcsolt (r) csévén átfolyó áram az (o) magot kissé behúzza s az áramfejlesztő sebességé5 valamivel csökkenti, míg csak az utóbbi feszültsége olyan értékre nem sülyed, melynél a telep kisülése kezdetét veszi s feszültsége 23 Voltra vagy még alacsonyabbra sülyed. A telep és lámpák fesziiltségkülömbségének ezen csökkenése következtében az áramfejlesztő és a lámpák közé iktatandó ellenállások nagysága is csökkenni fog. Könnyen belátható, hogy a mellékágba kapcsolt (p) tekercs és a sorosan kapcsolt (s) tekercs összműködése lehetővé teszi, hogy a telepbe szállítandó áram csökkenthető legyen, ha a telep ellenelektromótoros ereje növekedik, úgy hogy a telep töltésére fordított áram igen csekély s gyakorlatilag zérusnak vehető, ha a telepben rekeszenként a megkívánt 2-5 Volt feszültség el van érve. Ha azonban csak ez a két cséve volna alkalmazva, az áramfejlesztő árama nem volna a kellő arányban elosztható a a telep és lámpák között, hanem megtörténhetnék, hogy a fejlesztőből túlságos mennyiségű áram jutna a telepbe. Ellenben az (r) tekercsnek a lámpák áramkörébe való bekapcsolása következtében a fejlesztő árama a kellő arányban osztatik szét a telep és a lámpák áramkörei között s mindegyik áramkör a fejlesztő által rendes körülmények között termelt áramnak megfelelő részét kapja. Hogy a vasúti kocsik megvilágítására alkalmas rendszerek számára előirt föltételeknek kielégítő módon megfelelhessünk, még további szerkezeteket is kell alkalmaznunk, melyek az áramfejlesztő sebességét még tovább csökkentik, ha a telep már teljesen meg van töltve s nincs szükség világítási czélokból áramra, mely eset pl. nappal fordul elő. Az ezen czélból alkalmazott szerkezet egy második szolenoidból áll (3. ábra), melyek (t) mag'a az (o) mag fölött s azzal egy vonalban fekszik, úgy hogy a