28891. lajstromszámú szabadalom • Zárt akkumulátor

— 5 — mennyiséget véve 1 kg. folyadékhoz. A hengeralakú negatív elektróda bemerül az oldatba, azonban azon vegyi folyamatokban nem vesz részt, melyeknek következtében a pozitív elektródának ólomoxydja a töltés folyamata alatt szuperoxyddá alakul át, miközben a kadmiumszulfát szétbontatik és fém alakjában rakódik le a negatív elektróda hengerére. A kisülés alkalmával a kadmium föloldódik és szulfátot képez, miközben a hidrogént a peroxyd abszorbeáljamely víz alakjában köttetik le, mi mellett az oldat lassanként közönbösíttetik. A töltés tökéletesen végezhető, vagyis foganatosítása alkalmával áramvesztességek nem léphetnek föl, mivel a lecsapódott kadmium az alatt, míg az áram nem kapcsoltatik be, oldatlanul marad. Ezen tényt számos és huzamos ideig tartó kísérlet kétségtelenül beigazolta. Az elektromótorikus erő 2, 2—2, 3 Voltot ér el, tehát a Voltok száma nagyobb, mint az ólomlapokkal bíró egyszerű akkumulátoroknál. Az elektromótorikus erő csökkenése lassanként következik be, úgy hogy a töltés mérve minden pillanatban megbecsülhető. Különösen fontos ezen körülmény elektromos hajtású jármüveknél, mivel ezeknél az eddigi közönséges ólomkamrás akkumulátorok alkalmazása mellett az elektromótorikus erő hirtelen csökkent és így a motoroknak gyakori előre nem látott megállását vonták maguk után. De továbbá a kisülés gyorsasága is tetemesen késleltethető, anélkül, hogy az akkumulátor megsérülésétől tartani kellene, mivel mint föntebb említettük, az elektrolyt köz^mbösíttetik és így nem képes az elektródáknak szulfáttá való átalakítására. Viszont a pozitiv elektródákra sem gyakoroltatik káros befolyás, a mi különösen fontos, amennyiben szükség esetén ilyen akkumulátor segélyével könynyen visszavezethető a gép a töltőállomásra, a nélkül, hogy eközben a telep tönkre tétetnék. A kadmiuinszulfáton kívül más elektrolytok is alkalmazhatók. Más elektrolytok a következők: Manganszulfát, mely 3 Volt elektromóto- ! rikus erőnek felel meg. Rézszulfát, 1,5—18 \ Volt elektromótorikus erőveil. Az utóbb nem fejleszt mérges gázokat és a töltést jól tartja. Szintén alkalmazható zinkszulfát is, mely 2,8 elektromótorikus erőnek felel meg, azonban a töltés időfolytán nagyságából veszít, továbbá a káliumzinkát, 0,9 V. elektromótorikus erővel. Az utóbbi alkalmazásánál azonban szükséges, hogy a pozitiv elektródának ólomoxydja rézoxyd által, míg az ólom zinklemez által helye ttesíttessék, különben pedig a töltést elég jól tartja. A negativ elektróda kivétel nélkül szénből vagy ólomból áll. Ha az utóbbi elektróda szénből áll (3. ábra), úgy zegzugos (11) fölűlettel bír, azon czélból, hogy a lecsapódások jól lerakodhassanak. (12) fej végénél (13) szorítócsavarral bír, mely a (16) födélen átnyúl (1., 2. és 12. ábrák). Ha viszont a negativ elektróda ólomból áll (1. és 2. ábra), úgy egész hosszúságában közel egyenlő átmérővel bíró henger alakjában képeztetik ki, mely megfelel a porózus henger belső üregének. Oldalfalán nagy nyílások vannak áttörve, azon czélból, hogj az elektrolytnak akadály nélküli keringése biztosíttassék. Fölső széléhez egy (15) fémszalag van forrasztva s ehhez viszont a negativ sarokszoritó erősíttetik hozzá. Hogy most már a fémes lecsapódásoknak és az esetleg elvált részecskéknek tökéletes és állandó kontaktusát biztosíthassuk, a föntebbi anyagok kivétel nélkül eredménynyel alkalmazhatók. A henger talapzata közvetetlenül a porózus elem fenekére támaszkodhatik; ha a csapadék tetemes, úgy a kontaktus önmagától kifejlődik és az elektródával való érintkezés alkalmával föloldódik, úgy hogy semmisem megy veszendőbe. Más részről azonban szintén benső kontaktus hozható létre egy vékony (17) higanyréteg segélyével is (9. ábra), mely utóbbi esetleg egy (18) ólomtárcsa által is helyettesíthető, melynek átmérője megfelel a porózus elem átmérőjének és az elektrolythenger alsó széléhez forrasztatik hozzá. A lecsapódások ezen tárcsára rakódnak le és az elektrolyt-fürdő által ismét fölvétet! nek. Ugyanezen eredményt érhetjük el az ! által is, ha az elektródának alsó (19) szé-