28891. lajstromszámú szabadalom • Zárt akkumulátor
— t; — eit kigörbítjük (8. ábra), mi mellett esetleg a fölső szél is kigörbíthető; ily elrendezés mellett egyszersmind a henger a fölbillenés ellen is biztosíttatik. A lecsapódások a kigörbített alsó szélre rakodnak le és csekély jelentőségük folytán nem jönnek többé számításba. Hogy azonban a talapzathoz lecsapódás ne juthasson, elegendő hullámos fölűlettel bíró ólomhengert alkalmazni, melynek meghajlított darabjai a lecsapódóst fölveszik. Erre nézve a legkedvezőbb alak a fölületnek a 6. ábrán (20)-al jelölt kiképezési alakja. Ezen fölűlet, mint az említett ábrán látható, metszetben hasonlít egy fűrész fogaihoz. Ugyanezen eredményt érhetjük el az által is, ha egy sima hengerre bizonyos számú, a henger oldalfala felé lejtő fölűlettel bíró (21) gyűrűtárcsákat tolunk rá (4. ábra). Megjegyzendő, hogy az említett tárcsák rendkívül vékonyak és egymástól körülbelül 8—10 mm. távolságban rendeztetnek el. A föntebb előadottak kizárólag csakis só-elektrolytoknál jönnek tekintetbe. Megjegyzendő azonban, hogy ezen akkumulátoroknál savak is alkalmazhatók. A savtartalmu elektrolyt áll 20—25" Bé. töménységű H2 S04 -ból. Az ólomból készült elektródahengert megtartjuk. A szélek kigörbítése, valamint a higanyréteg alkalmazása teljesen elesik. Lényeges különbség mindamellett az, hogy a belső tér itt nem üres, hanem olvasztott óloméleggel (ólomgelét) töltetik ki, mely utóbbi ólomszivaccsá alakul át, a mi kitűnő vezető és egyszersmind az elektrolyt könnyen áthatolhat rajta. A hidrogént az ólomszivacs visszatartja. A hengeren magán semmi változtatás nem történik és csakis gyűjtő gyanánt szerepel. Továbbá az ólomszivaes homogén masszát képez s nem rongáltatik meg, mivel maga az ólomszivacs fém, vagyis az ólom allotropikus állapotban van jelen. A 10. ábrán egy ilyen elektróda van bemutatva. Hatása és működési módja körülbelül megfelel az egyszerű ólomkamrás akkumulátorok működésének. Irt azonbai: az elektromótorikus erő 2 V.-ra száll le. Az éppen most leírt kiviteli alak helyett ólompálczákból álló köteget is alkalmazhatunk elektródák gyanánt. Ezen pálczák rendkívül vékonyak és nagy fölületet nyújtanak. Mivel azonban átalakulásuk, ha negatívok gyanánt alkalmaztatnának, igen sokáig tartana, előnyös a sarkokat átfordítani, úgy hogy az ólompálczák kötege pozitiv, míg ellenben a különben pozitív elektróda-eleinek negativ sarkok gyanánt szerepelnek. Ezen elrendezés továbbá lehetővé teszi a hatékony anyag rétegének megvastagítását, mivel a porózus ólommá változik át, a mi jó vezető. Ez esetben természetesen a pozitiv elektródák használtatnak el, minek azonban semmi más következménye nincs, mint hogy azokat időről-időre ujakkal kell helyettesíteni. Eltorzulás vagy csapadékok behatása folytán keletkezhető rövidenzárás teljesen ki van küszöbölve. Az előnyök tehát abban állanak, hogy a nagy fölületek csak mérsékelt változásokat szenvednek, hogy polaritásuk gyors átalakulást eredményez s továbbá hogy az oxyddal ellátott elemek polaritása lehetővé teszi viszonylag vastag hatóanyag-réteg alkalmazását. Ezek mind olyan föltételek, melyek különösen nagy kapaczitással bíró elemeknél okvetlenül betöltendők. A masszának két válaszfal közé való befoglalása azon czélból történik, hogy az elektródák közötti kontaktus kizárassék és a rövidenzárás lehetősége eikeriiltessék, a mi különben a hatóanyag letöredezése folytán, vagy idegen anyagoknak az elembe való bejutásánál bekövetkezhetnék. De továbbá a hengeres alak a legkisebb helyet igényli, míg viszont a szilárdságra való tekintettel a legelőnyösebb. Mivel külön tartányok nem szükségesek, ez által a beszerzési ár 25%-kal csökkenttetik, mihez még hozzájárul a föntartási költségnek csekélysége, valamint a nagysúlycsökkentés. Mindezekhez hozzá kell még vennünk a tűzveszély elleni biztonságot és a nagy teljesítő képességet, mely az eddigi szerkezeteket messze meghaladja. Erre vonatkozólag különösen kiemelendő, hogy kadmiumszulfát alkalmazásánál a ha-
