28620. lajstromszámú szabadalom • Eljárás húsnak nyers állapotban történő konzerválására

Megjelent 1903. évi október lió 31-én. MAGY SZABADALMI KIR. HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 28620. szám. IV/©- OSZTÁLY. Eljárás húsnak nyers állapotban történő konzerválására. DR

EMMERICH RUDOLF TANÁR MÜNCHENBEN. A szabadalom bejelentésének napja 1903 május hó 19-ike. Ismeretes, hogy a húst csíraölő folyadékoknak az erekbe fecskendezésével konzerválni lehet, azonban ekkor nagy nyomást kell alkalmazni, hogy a folyadék a legkisebb hajszáledényekbe is eljusson és az így kezelt hús is megváltozik a nyers húshoz képest. így pld. besózott húst állítunk elő, ha a föntebb jelzett módon sóoldattal dolgozunk, eczetes húst, ha eczetsavat fecskendezünk be és így tovább. Ajánlották továbbá a hús fertőtlenítésére a methylolkoholt, szaliczilsavat, gliczerint, timsó és hamuzsír megfelelő keverékét, tehát a hús átitatását részben oly anyagokkal kívánták végezni, melyek az egészségre ártalmasak. Mindezeknél az eljárásoknál addig maradnak a folyadékok a húsban, míg ezt föl nem használjuk, ami annyiban hátrányos, hogy a hús víztartalma fokozódik, és hogj' a húsban oly chemiai változások mennek végbe, melyek többnyire káros hatással vannak arra. A találmány czélja már most az, hogy a föntebb jelzett konzerválási módoktól eltérően a húst változatlanul, tehát teljesen friss állapotban lehessen eltartani és így az összes föntebb jelzett hátrányokat el lehessen kerülni. A húst folyadékkal nem itatjuk át, ezért a nagy nyomás alkalmazása is fölösleges és sem a hús nedvességtartalma i nem növekedik, sem pedig a folyadék hatása alatt bomlás nem indul meg, végül ki vau zárva az is, hogy az egészségre ártalmas anyagok jussanak a húsba. A találmány tárgyát képező eljárás ama kísérletek alapján megállapított tényen alapszik, hogy a hús bomlása lényegében a nagyobb véredényektől indul ki és hogy az állat levágatása és kizsigerelése után igen rövid idő alatt találhatók a nagyobb véredényekben rothadást okozó csírák, míg a kisebb erekben a hasadógombák csak kis mennyiségben, vagy egyáltalában nem találhatók. Eddig azt hitték, hogy a baktériumok kívülről, a hús föliilete vagy metszési fölülete felől egyenes irányban hatolnak a szövetek mélyebb rétegei felé és hogy tőleg a csont és izmok között levő lazább kötőszövetben terjednek el. A találmány lényege az, hogy a véredényekben oly viszonyokat létesítünk, melyek a hasadógombák tenyészetére kedvezőtlenek, azonban nem változtatjuk meg a hús főtömegét, minek megfelelően csakis a nagyobb ereket vetjük alá ily kezelésnek, ellenben a kisebb ereket, főleg pedig a hajszálereket és így a húst is nem módosítjuk. Hogy ezt a czélt elérhessük, a következő módon járunk el: Az állatot a szokásos módon vágatjuk