28620. lajstromszámú szabadalom • Eljárás húsnak nyers állapotban történő konzerválására

le, azután kizsigereljük, miközben tekin­tettel kell lennünk arra, hogy a has- és mellüregben levő nagy véredényeket meg ne sértsük. A széttaglalás előtt a nagyobb véredényeket, nevezetesen az ütő és visz­ereket, azután, hogy ezek végeit szabaddá tettük és a hústól elválasztottuk, valamely csíramentesítő folyadékkal kiöblítjük. A kiöblítést nem végezzük egyszerre, hanem egymás után vetjük az egyes vér­edénycsoportokat öblítésnek alá, nevezetesen az ütőereket a viszerektől elkülönítve öblít­jük. így pld. az állat hátsó, középső és mellső harmadát külön-külön munkáljuk meg, nevezetesen akként, bogy külön öblítjük annak ütő- és külön viszereit, minek meg­felelően egy állat konzerválásánál a szóban levő műveleteket hatszor kell ismételni. Ez a részletekben történő öblítés, valamint a még leírandó többi fogás is azért szükséges, hogy elég kis nyomással dolgozhassunk és hogy az öblítő folyadékot nagyon messze be ne fecskendezhessük. Öblítő folyadék gyanánt kisebb-nagyobb mértékben fölhigított eczetsavat használ­hatunk. Az öblítő készülék legelőnyösebben egy emelhető és sülyeszthető, alul nyílással ellátott folyadéktartály lehet, melynek nyí­lásához egy tömlő csatlakozik. A tömlő a különböző visz- és üterek átmérőjének meg­felelő átmérőjű üvegcsövekkel kapcsolható, mely üvegcsövek legelőnyösebben kúposak lehetnek, minthogy ekkor kevesebb cső elégséges. Az öblítést magát már most akként vé­gezzük, hogy az említett üvegcsövet a vér­edénybe benyomjuk, azután a tartályt las­san annyira fölemeljük, hogy a folyadék a nagyobb erek kezdőszakaszaiba befoly­hasson. Ezt igen könnyen lehet megítélni, minthogy a folyadéknak az említett erek­ben való mozgását igen jól láthatjuk. Amint a folyadék benyomása megörtént, a folya­déktartályt ismét, siilyesztjíik, úgy hogy az erekben volt folyadék legnagyobb része a tartályba folyik vissza, az erekben pedig csak annyi folyadék marad hátra, amennyi a gombatenyészet meggátlására elégséges. Az eljárás szerint tehát nem töltjük meg a véredényeket valamely fertőtlenítő folya­dékkal, melyet egy ponton, nagy nyomás alatt vezetünk be, úgy hogy ez a folya­dék az összes szöveteket átjárja, hanem csakis a nagyobb véredények kezdőszaka­szait öblítjük ily folyadékkal, ügyelve arra, hogy az öblítő folyadékból semmi se jut­hasson a húsba, mert ellenkező esetben nem volna nyers hússal dolgunk. Az ily módon konzervált állatok, akár egy darabban maradnak azok, akár szét­tagoljuk azokat, jóval hosszabb ideig tart­hatók el, mint a közönséges módon, kon­zerválás nélkül széttagolt állatok. Ennek oka az, hogy a hús gyors romlását elő­idéző és az ereken át történő fertőzés ki van zárva, a fölszínről meginduló fertőzés pedig csak lassan hatol a mélyebb réte­gekbe. Ezt az utóbbit teljesen vagy leg­alább részben ugyancsak elkerülhetjük, ha a fölületet megfelelően kezeljük, pld. ha a húst eczettel itatott kendőkbe csavarjuk, vagy ha azt nem túlságos meleg levegőn tartjuk el, vagy alkalmas csomagoló anyagba csomagoljuk. SZABADALMI IGÉNY. Eljárás húsnak nyers állapotban történő konzerválására, azáltal jellemezve, hogy a nagyobb véredények (ütő- és visz­erek) kezdőszakaszait a gombatenyésze­tet gátló folyadékkal (eczetsavval vagy hasonlóval) kiöblítjük. »*UM RÉ8ZVÉNYTÁR8A8ÁG NYOMOAJA BU0APÍ6T**

Next

/
Thumbnails
Contents