28461. lajstromszámú szabadalom • Légritkításos fék

Megjelent 1903. évi október lió 15-én. MAGY. KIR SZABADALMI HIVATAL SZABADALMI LEI RAS 28461. szám. v/b. OSZTÁLY. Légritkításos fék. LENZ ÁGOSTON MÉRNÖK BÉCSBEN. A szabadalom bejelentésének napja 1903 márczius hó 31-ike. A találmány tárgyát légritkításos fék képezi, mely valamely tetszőleges hosszúságú vonatnál úgy üzemi, mint vészfékezés esetében a fékeknek gyakorlatilag egyidejű meghúzását teszi lehetővé az által, hogy az egyes fékhengerek megtöltéséhez hoszszabb idő szükséges, mint a fővezetékcső megtöltéséhez. A találmány tárgyát képező fék a csatolt rajzon egy példaképem kiviteli alakjában van föltüntetve, nevezetesen az 1. ábra a fékberendezés sematikus képe, a 2. ábra pedig részletrajz. Az (1) fővezetékcsőbe az (5) diafragmán függő (3) harangszelepből álló (2) gyorsfékszelepek vannak beiktatva. A gyorsfékszelepnek az (5) diafragma fölött fekvő kamrája nem a fékhenger alsó kamrájával, hanem egy (7) cső útján egy külön (6) tartállyal van akként összekötve, hogy evvel szabadon közlekedhessék, a fékhenger alsó kamrája pedig a (8) cső útján van a fővezetékcsővel összekötve. A (8) csőbe a (9) fojtószerkezet van beépítve, mely lényegében egy fúrattal ellátott visszacsapó szelephez hasonlít. Ha már most vész- vagy gyorsfékezés czéljából a vonatvezetőnél elrendezett fékcsapon át gyorsan és nagy mennyiségű levegőt bocsátunk a légmentesnek képzelt (1) fővezetékcsőbe, a levegő egy része a (8) csövön és (9) fojtószerkezeten át a vonat első (10) fékhengerének alsó kamrájába jut, egyidejűleg pedig a hozzátartozó gyorsfékszelep működésbe jön, a mennyiben a fővezetékcsőben uralkodó nyomás a (3) harangszelepet fészkéről leemeli, miáltal a fővezetékcső ismeretes módon közvetlen összeköttetésbe jut a külső levegővel. A külső levegő ekkor a gyorsfékszelepen át a fővezetékcsőbe áramlik, a honnan részben a (8) csövön és a (9) fojtószerkezeten át a (10) fékhengerbe, nagyobb részt azonban a fővezetékcsövön át közvetlenül a vonat legközelebbi gyorsfékszelepéhez áramlik, a hol az imént leírt folyamat ismétlődik. Ily módon elérjük azt, hogy az egyes gyorsfékszelepek működésbe jövetelüknél egy-egy léghullámot létesítsenek, melyek a fővezetéken a következő gyorsfékszelepéhez mennek és így a fővezetéken a fékezést megindító levegőhullám gyorsabban terjed végig, ellenben a fékezés maga annak következtében, hogy a fékhenger alsó kamrájába áramló levegő áramlását a (9) fojtószelep lassítja, késleltetést szenved és a fékek meghúzásához szükséges idő meghosszabbul. Tehát a le-