28313. lajstromszámú szabadalom • Jelzőberendezés

— 2 — és a tengelyen ismert módon, súrlódás által vannak rögzítve. Az óramű szerkezete és elrendezése lehetődé teszi azt, hogy az óraművet zárt egész gyanánt emeljük ki, oly módon, hogy az (x x) rugókat szétfeszítjük, mikor a percztengely és a főtengely között a kapcsolat önműködően megszakad. A jelzőszerkezet (f) forgástengelye — mint azt már említettük — a függélyeshez némileg hajlik és alul és fölül nyomcsapágyakba van ágyazva. Ezek közül az alsónak golyói vaunak, melyek a tokon megerősített serpenyőben futnak és íz (f) forgástengelynek a (wl) lemez által átvitt nyomását veszik föl. Ez a módosítás igen fontos, mert meggátolja, hogy a jelzőszerkezet súlya a percztengelyt terhelje és hogy ily módon az óra pontos járását befolyásolja. A megrajzolt kiviteli alaknál három lemezcsoport van alkalmazva; — ezek közül a legalsó (a) csoport valamely tetszőleges jelzés, a középső (b) csoport az órák és a legfölső (c) csoport a perczek jelzésére szolgál. Mindegyik csoport két-két egymással összekötött korong között van ágyazva, melyek mindegyikének alkalmas fúratai vannak, hogy ezekbe a lemezeket csapjaikkal ágyazni lehessen. Mint az a rajzokon látható, a két fölső csoportnál eme csapok a lemezekkel egy darabból vannak készítve, míg a legalsó csoportnál különálló, a lemezeken megerősített részeket alkotnak. A fölső csoportok lemezei bádogból, az alsó csoport lemezei pedig kartonból készülnek. Az alsó csoport ágyazására szolgáló (i i) korongok közvetlenül a főtengelyre vannak ágyazva, ép úgy a legfölső csoport ágyazására szolgáló korongok is, míg a középső csoport korongjai az (f) tengelyre fölhúzott (j) hüvelyre vannak ágyazva, melyet az (f) tengely saját sebességénél kisebb sebességgel forgat az önmagában zárt (1 o k) fogaskerékáttevés útján. Az 1—9. ábrán látható kiviteli alaknál ez az áttevés a középső csoport alatt, a 10. ábrán láthatónál pedig eme csoport fölött van elhelyezve. A lemezeknek oly módon való megfogására, hogy azok csak időszakosan mozogjanak, ütközők szolgálnak, melyek a lemezekre fekszenek és fölváltva előre és hátra mozognak, úgy hogy a lemezeket fölváltva megfogják és ismét szabadon bocsássák. Ezek az ütközők a legfölső lemezt szorosan az alatta fekvőre nyomják és oly helyzetben rögzítik, mely a lemezen lévő adatok leolvasására a legelőnyösebb. Ezenkívül a nyomás következtében a lemezekben feszültségek is lépnek föl, úgy hogy, a mint az ütközők visszafelé mozognak és a lemezek szabadokká válnak, a legfölső lemez 180°-kal elfordul és hátsó fölületét mutatja. A megrajzolt kiviteli alaknál alkalmazott ütközők rugalmasak, tehát az említett rugalmassági erő is mindig egyenletes hatást fog gyakorolni és a különböző lemezek esetleg különböző rugalmassága kiegyenlíttetik. Mint az a rajzokból kitűnik, a legalsó lemezcsoport ütközőit rugalmasan elrendezett (p) ujjak képezik, a középső csoportét ugyanily (q) ujjak és a legfölső csoportét (r) ujjak. Ezek az ujjak az (5) rudakon eme rudak kivastagításai között mozoghatnak és a (2 3 4) rugók hatása alatt állanak. í Minthogy az egész berendezés némileg I lejtősen van elhelyezve, a lemezek — mi, kor azok szabadokká váltak — kissé fölfelé, tehát a súlyerő hatása ellenében mozognak, miért is ezt legyőzni kénytelenek. A mint azonban útjuk felét megtették, saját súlyuk is hat, vagyis a rugalmasságuknak csakis akkorának kell lennie, hogy a lemezek útjuk felét megtehessék. A 10. ábrán látható szerkezetnél magát a már láthatóvá vált lemezek súlyát használjuk arra, hogy a lemezek a kellő helyzetben maradjanak, míg az 1—9. ábrán látható kiviteli alaknál erre a czélra külön megfogok vannak alkalmazva. Ezeket egyes ujjak képezik, melyek akkor, mikor a lem ezek előttük elhaladnak, a lemezek elől kitérnek, azután pedig ismét eredeti helyzetükbe ugranak vissza, úgy hogy a lemezek nyu-