28182. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szerves anyagoknak cervegyületek segélyével való oxydálására

- 3 -módon hatnak, mint a fölsorolt példákban, így pl. a ceritsulphátnak tetramethyldiamidodiphenylmethanra való behatása által a megfelelő hydrolt kapjuk és a triphenylmethansornak leukolbázisaiból a megfelelő festékanyagokat nyerjük. Az említett példákban a cerisulphát helyett más cerisókat, pl. cerinitrátot, ceriam monnitrátot stb. is alkalmazhatunk. Természetesen az említett mennyiségeket, hőmérsékeket stb. tág határok között módosíthatjuk. B) A szerves anyagoknak cervegyületek segélyével való oxydálása elektrolytikus fürdőben. Az eljárás további kiképzése közben azon meglepő, műszakilag értékes megfigyelést tettük, hogy cervegyületek jelenlétében a legkülönbözőbb szerves anyagok az elektromos áram segélyével diaphragma alkalmazása nélkül is könnyen és akadály nélkül oxydálhatók. A cerivegyületek eközben cerovegyületekké alakulnak át, de azért az elektromos áram által rögtön cerivegyületekké alakíttatnak vissza. Czélszerű eszerint az oxydatio foganatosításánál cerovegyületekből kiindulna Emellett a cervegyületeknek csak rendkívül kis mennyiségeire van szükségünk, úgy hogy azok csak az elektrolytikus oxygénnek átvivőjéül szolgálnak. Daczára a cersók kis töménységének, az áram hasznosítása a legtöbb esetben majdnem quantitative történik. Minthogy ezenfölül egy és ugyanazon oldatot elméletileg határtalan számú folyamatnál alkalmazhatjuk és az alkalmazott cersónak nagymérvű hígítása következtében a gyakorlati veszteségek is minimálisak, a jelen eljárás az elektrolytikus oxygénnek épp oly sajátságos, mint technikailag igen értékes kihasználásához vezet. Ezenkívül kitűnt, hogy sok esetben nem is kell az oxydálandó anyagot az elektrolytben oldott állapotban tartani, hanem elegendő, ha az illető anyag az elektrolytben finoman el van osztva Eddig még egyáltalán nem volt ismeretes, hogy a cervegyületek az elektrolytikus fürj dőben a jelen eljárásnál ismertetett hatál sokat képesek kifejteni. A jelen találmány tárgya az újdonság jellegén kívül az eddig ismeretessé vált és ugyanazon végczélt más eszközökkel elérni igyekvő eljárásokkal szemben még új műszaki haladást is jelent. Ugyanis M. Ottó (a 279194. sz. franczia szab. szerint) és P. Darmstádter (a 109012. sz. német szab. szerint) az elektrolytben chromsókat alkalmaznak. A jelen eljárásnál alkalmazott cersók a ehromsókkal szemben azon előnnyel járnak, hogy az áramot jobban lehet kihasználni. (Az áramnak a 109012. sz. német szabadalom szerinti kedvezőtlen kihasználásra vonatkozólag utalunk: Le Blanc, Zeitschrift f. Elektrochemie 1900. 292. oldal.) A cerisók ugyanis oly gyorsan oxydálják az illető szerves anyagot, hogy jól vezetett eljárásnál az elektrolytben sárga cerisó soha sem található; ezenkívül az esetleg katódához jutó cerisónak redukálása is tetemesen kisebb, mint a chromsónál. Nem megvetendő ezenkívül azon előny sem, melyet a cervegyületek nem mérges voltuknál fogva a chromvegyületekkel szemben nyújtanak, úgy hogy a munkások egészségére vonatkozólag külön óvintézkedések fölöslegesek. A C. F. Böhringer & Söhne czég 117129. számú német s abadalom szerint a mangansók tulajdonságát használta ki az elektrolytikus oxygén hatásossá tételére. Ezen szabadalomtól a jelen eljárás lényegesen különbözik a nyert termékek különbsége és a foganatosítás különbözősége által. A cersók alkalmazásánál ugyanis — ellentétben a Böhringer-féle eljárással — diaphragma nem szükséges, a mi a műveletekre nézve, melyeket igen nagy arányokban és nagy hőmérséknél kell foganatosítani, igen lényeges előnnyel jár. Ezenkívül még a nagyon nehezen oxy| dálható szénhodrogeneknél sem kell specziá| lis oldószert alkalmazni. Leginkább kiviláglik azonban a Böhringer-féle és a jelen találmány tárgyát képező eljárás közötti különbség azon tényből, hogy számos nehezen oxydálható anyag, melyek, mint pl. az