27951. lajstromszámú szabadalom • Hajtó-, fékező- és megállító szerkezet

Megjeleni 1903. évi augusztus Itó 12-én. MAGY. jgg| KIR. SZABADALMI JgH HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 27951. szám. V/e/1. OSZTÁLY. Hajtó, fékező és megállító szerkezet. COMPAGNIE INTERNATIONALE DE L'ELECTROTYPOGRAPHE CZÉG PÁRISBAN. A szabadalom bejelentésének napja 1902 november hó 22-ike. Jelen találmány tárgyát oly mechanikai szerkezet képezi, mely bizonyos körülmények között a szó legáltalánosabb értelmében vett közlőmű gyanánt alkalmazható és a mely a közlött mozgás vagy fékezés reverzálhatlanságát szintén a szó legáltalánosabb értelmében biztosítja. Ezen szerkezet, melynek «önműködő szorító® nevet adhatunk, az 1. ábra szerint a (T) dob köré csavarvonal alakjában göngyölített (A) fémrúdból, továbbá az állandóan megfeszített (R) rugóból áll, mely az (A) tekercs (Cl, C2) végeit közvetlenül vagy közvetve összeköti. Ezen csavaralakú rúd úgy van kiképezve, hogy pl. (Cl) végével szomszédos szakasza aránylag merev, míg a (C2) vége felé eső darabja már aránylag hajlékonyabb, azon czélból, hogy nyugalmi állapotában a rúdnak csakis ezen utóbbi darabja simuljon kissé a dobhoz. A következőkben mindenekelőtt ezen szerkezet mechanikai tulajdonságait fogják kifejteni. Föltéve, hogy a (T) dob rögzített helyzetben van és a (Cl) pontban (2. ábra) egy az érintő irányában támadó (Y) erőt alkalmazunk, akkor a tekercs egyes tekerületei fokozatosan összébb húzatnak és összes pontjai, (C2) végtől egészen (Cl) végig, egymásután érintkezésbe jutnak a (T) dobbal, mely pillanatban az egész (A) tekercs érintkezik a dobbal és azzal szilárdan összefüggő egészet képez. Ha ellenben a (Cl) pontban egy ellenkező irányú tangentiális (Z) erőt alkalmazunk (3. ábra), akkor a tekercs ez irányban a dobon könnyen csúszik, mivel a hajlékony (C2) szakasz tapadása, mely tapadás máinyugalmi állapotban is igen csekély, a (Cl) véggel szomszédos tekeríiletek aránylag nagyobb merevsége következtében máigyönge behatásra is megszűnik. Ugyanez történnék, ha a (C2) pontban alkalmaznék a tangentiális irányú (X) erőt (4. ábra), mely esetben a tekercs a dobon ezen irányban csúsznék. Az (R) rúgó közvetítésével a hatások a tekercs egyik végéről azonnal átvitetnek annak másik végére, bárminő legyen is a tekercs hossza, anélkül, hogy a terűletek kitágulásánál föllépő mozgás észlelhető volna. Ezen eredmény nyilván csakis akkor érhető el, ha a tekercs pontosan a dob átmérőjének megfelelően van göngyölítve és lia merevsége elegendő a tekerületek minden meglazulásának megakadályozására.