27896. lajstromszámú szabadalom • Berendezés energia átvitelére

összeköttetésben, míg (vl) csővezeték az (I) hengerhez csatlakozik. A (VI) és (vl) csöveket az (Ul) fővezetékkel (m2 n2) toló szelepek, illetőleg (V2 v2) rúgós szelepek kötik össze, mely utóbbiaknak (V3 v3) rúgói úgy vannak szabályozva, hogy a ható­közeg a (VI) csőből az (Ul) fő csőbe ára­molhassák, ha a nyomás a (VI) csőben elég magas arra, hogy a (V3) rúgó erejét és a szelepnek az (Ul) cső felé forduló lapjára nehezedő nyomást legyőzze. A (VI vl) csövekben még ismert szerkezetű (V4 v4) biztosító szelepek is vannak elrendezve azon czélból, hogy azokban a (H I) henge­rek gyors járása következtében légüres tér ne képződhessék. A fő (Ul) csővezeték (ul) zárószeleppel van ellátva s (u2) csővezetékek segélyé­vel, melyek szintén (u3) zárószelepekkel vannak fölszerelve, (TI) tartányokkal áll összeköttetésben. Az (Ul) fővezetéket bár­mely irányban meg lehet hosszabbítani s szükség esetén több tartánnyal és folya- | dékhengerrel is összeköttetésbe lehet hozni. 1 Az (m2 n2) tolószelepek működtetésére (ml nl) szolenoidcsévék szolgálnak, melyeknek elektromos kapcsolatáról alább van szó. A találmánybeli berendezésnek módosí­tott foganatosítási alakját a 15. ábra tün­teti föl, melynél kompound-hengerek alkal­maztatnak s a magas és alacsony nyomású hengerek közé (XI xl) csővezetékek van­nak beiktatva, melyek (X2 x2) hűtő vagy hevítő köpenyen haladnak keresztül. A már ismertetett elektromotor áramkö­rének bekapcsolására az (ol) szolenoid ál­tal szabályozott (o) váltó szolgál (13. ábra); az összes szolenoidok gerjesztésére a köz­vetlen (p) áramforrás, jelen esetben mo­torgenerátor szolgál. A (pl) generátorral párhuzamosan (ql) szekundér-telep van kap­csolva (11. és 13. ábra). Az önműködő (1*2) áramkikapcsoló (mely a jelen esetben go­lyós regulátorból és egy váltóból áll) meg­akadályozza, hogy a szekundértelep a (pl) generátort, mint motort hajtsa, ha ez utób­binak sebessége oly mértékben csökkent, hogy elektromos ereje kisebb lesz, mint a telepé. A telep a gerjesztő mellett mint > i kiegyenlítő működik, s áramot bocsát a ; különböző szolenoidok áramköreibe, ha a j (pl) generátor áramkörét a (P2) kikapcsoló megszakította. A kapcsoló szekrény (Z), illetőleg (Zl) mutatólapokkal bír (8—11. ábrák); a (Z) lapon a (Ba Oa Ra 1 2 3), a (Zl) lapon pedig a (0 1 2 3 4 5) jeleket látjuk, melyeknek más és más áramkörök s ezek mindegyikének különböző kontaktus-szeg-I mensek felelnek meg. Az (Al) kapcsoló fogantyú megfelelő (Ml) rögzítő szerkezettel van ellátva, mely azt állásai valamelyikében rögzíti. Az (Al) fo­gantyút a (Z) lap fölött a (Ba) helyzet­ből a (3) helyzetbe lehet forgatni, ha a (Bl) fogantyú (2 3 4) vagy (5) állásainak valamelyikét foglalja el. Az (Al) fogan­tyú úgy van szerkesztve, hogy csakis ak­kor távolítható el, ha az (Oa) jel fölött foglal helyet s közönségesen ezen helyze­tett kell elfoglalnia, ha a kocsi hajtógé­pezete nincs működésben, vagy pedig ez az esetleg a kocsin lévő másik bekapcsoló készülékkel áll kapcsolatban. A (Bl) fo­gantyút is csak akkor távolíthatjuk el, ha a (0) működési helyzet fölött van. 11a ez a (Bl) fogantyú nincs megakasztva, akkor ezt az óramutató irányában elmozdíthat­juk, azonban ellenkező irányban nem lehet azt a (Zl) lapon lévő (4) jelen túl moz­gatni. A vonat fékezésére szolgáló közönséges légfékkel (Cl) szelep áll összeköttetésben, melyet a bekapcsoló készülék (Dl) ten­gelyével működtethetünk (9., 10. ábra). Ezen (Dl) tengely (Gl) karja (Hl) kontak­tuscsúcsokkal vagy kefékkel bír, melyek a kapcsoló készülék áramvezető szegmensei között kontaktust létesítenek. A (Dl) sza­bályozó tengely a vele forgattyúkarral összekötött (El) közlőrúd közvetítésével egyszersmind az (FI) zárókar működteté­sére is szolgál. A (Bl) fogantyú az (Nl) tengelyre van erősítve, mely az (01) rögzítőlemezt tartja. Ez utóbbi négy (Pl) bevágással bír, melyek az (FI) karral szembe kerülnek, ha a (Bl) fogantyú a (Zl) lemezen a (2 3 4) vagy

Next

/
Thumbnails
Contents