27868. lajstromszámú szabadalom • Egyfázisú, váltakozó áramú elektromos mótor

motorikus ereje, melyet a következőkben röviden a térmágnes önindukcziójának nevezünk, a térmágnesnek a tekerületeket keresztező váltakozó erővonalai által idéztetik elő és a sarkonkénti indukcziótól és a térmágnes soros kapcsolású tekerületeinek számától, valamint a váltakozás frekvenciájától függ. A fegyverzettekercselés önindukcziós elektromótorikus ereje, melyet a következőkben röviden a fegyverzet önindukcziójának fogunk nevezni, a fegyverzettől a sarkokon keresztül átmenő haránterővonalak által idéztetik elő és a mótor sajátos szerkezetétől függ és különbözőképpen módosítható, a mint ez később ki lesz fejtve. A fegyverzet ellen-elektromótorikus ereje a fegyverzet soroskapcsolású sodronyainak számától, a sarkonkénti induk cziótól és a fordulatszámtól függ, ellenben függellen a váltakozás frekvencziájától. Minthogy úgy a térmágnes öníndukcziója, mint a fegyverzet ellen-elektromotorikus ereje a sarkonkénti indukcziótól függ, azok között benső viszony is van. Ezen viszony a sebességnek, a tekercsek számának és a váltakozás frekvencziájának függvénye; minél nagyobb a sebesség, minél kisebb a váltakozás frekvencziája és minél kisebb a térmágnestekercsek száma a fegyverzettekercsek számához képest, annál kisebb a térmágnes önindukcziójának a fegyverzet ellen - elektromótorikus erejéhez való vi- | szonya. Ha a motorban folyó áram nagyobbodik, akkor a térmágnes és a fegyverzet mágneses ereje is nagyobbodik és a forgató nyomaték természetesen ezen erők sorozatával arányos lesz. Ha mágneses szaturáczió nincs, akkor a térmágnes és a fegyverzet mágneses ereje is egyenes arányban nagyobbodik az árammal, következésképen a forgató nyomaték egyenes arányban növekedik az áram négyzetével. Ez különösen vontatási czélokra szolgáló motoroknál ideális állapot lenne. A mágneses tér erejének nem saturált térmágnesben való nagyobbodása azomban a térmágnes önindukcziójának arányos növelését vonja maga után. Mindaddig, míg az összes előidézett elektromótorikus erők eredője egyenlő az alkalmazott elektromótorikus erővel, addig a motorba vezetett bizonyos elektromótorikus erőnél az öniudukczió növekedese a mótor ellen-elektromótoiikus erejének csökkenésével van egybekötve és következésképen, mivel az ellen-elektromótorikus erő áramnövelés által csökkentetik és az öniudukczió növeltetik, a sebesség, mely arányos az ellen-elektromótorikus erővel, sokkal erősebben csökken, mint a milyen erővel nagyobbodik az indukczió. Ha a mótor öníndukcziója aránylag igen nagy lesz az ellen elektromótorikus erőhöz képest, akkor a sebesség igen gyorsan csökken és zérussá lesz, ha az önindukczó gyakorlatilag véve egyenlővé lesz a motorban bevezetett elektromótorikus erővel. Ezen állapot mellett a legnagyobb forgató nyomaték fejtetik ki. Ha ezen forgató nyomaték elégtelen volna, akkor az állapotokat akként kell módosítani, hogy a kívánt forgató nyomaték eléressék. Másrészt, ha a mágneses tér erejét állandósítjuk a helyett, hogy azt a bevezetett árammal növelnők, akkor a térmágnes öniudukcziója állandó marad és a fegyverzet ellen-elektromótorikus ereje a bevezetett áram növeléséhez képest már nem csökken gyorsan, ha csak a fegyverzetnek a haránterővonalak által létesített önindukcziója aránylag nagy. Ha ezt csökkentjük, akkor a fegyverzet ellen-elektromótorikus ereje aránylag független lesz a bevezetett áram változásaitól. Az előzőkben két esetet írtunk le: az első esetben a mágneses tér ereje közel arányosan nagyobbodik a bevezetett árammal és a második esetben a mágneses tér ereje állandó, tehát független a bevezetett áram erősségétől. Az első eset ideális állapotot képvisel bizonyos üzemek számára, mint pl. vontatási czélokra, bár akifejthető legnagyobb forgató nyomatékban határat leli, a midőn t. i. ezen forgató nyomaték a maximális kívánalmak számára elégtelen is lehet. A második esetben a kifejthető forgató nyomaték gyakorlatilag véve nincsen határolva, de azért a mótor általános elreu-