27822. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés ólomfehérnek elektrolytikus előállítására

- á -pezi; más nyers anyagot nem alkalmazunk, mert a karbonálás után a termék kész: 3 Pb (OH), + 2 CO, = 2 PbC08

+ Pb (OH), + 2 H,0 vagy : -í Pb(OH),+ 3 CO, = 3 PbC03

+ Pb (OH),+ 3 H,0. Az elektródák ólomlemezekből állanak, melyeknek a fürdőbe merülő fölületeit az áramerősség szerint szabályozzuk. Áramerősség. Túlságos nagy áramsűrűség a chlornak oxydáló hatása következtében más ólomvegyületek, pl. ólomszuperoxyd (Pb02

) és különböző ólomoxydchloridok képződését vonja maga után. A legalkalmasabb áramsűrűségnek 1 amp. per dm2

mutatkozott ; mindenesetre az áramsűrűségnek 2 amp. per dm2

nem szabad túlhaladnia. Feszültség. A chlornátrium fölbontásáról lévén szó, melynek fegyülési hője = 96'2 eal.; a számítás szerint a feszültség ^ = 4-2 volt; minthogy azonban a könnyen minimumig redukálható külső ellenállásokat is tekintetbe kell venni, 5 Volt feszültség választandó. Eszerint czellánkéut, bármily nagyok legyenek azok, 5 Volt-nyi feszültségre van szükség. Ha tiz sorosan kapcsolt czella van, akkor 50 Volt-nyi áram szükséges, mely feszültség legelőnyösebbnek mutatkozott. Víz. A fürdők számára rendesen kútvizet alkalmazunk; mennél lágyabb a víz, annál jobb; igen előnyös tavak, folyók vizét vagy esővizet alkalmazni. Hőmérséklet. A fürdők hőmérsékének nem szabad a közönséges hőmérsékletet túlhaladnia, tehát krbl. 15° C. legyen; nagyobb hőin érsék könnyen magasabb ólomxydok képződéséhez és szekundér reakcziók folytán ólomoxychloridok képződéséhez vezethetne, a mit okvetlenül el kell kerülni. Ezen említett alacsony hőmérsékletet a folyadéknak keringtetése által könnyen betarthatjuk. Az egyes czellákat egy tartályból tápláljuk az elektrolyttel. ez utóbbit ezután lecsapoljuk, hogy az abban lévő ólomfehért kiválasszuk, erre a folyadékot ismét vissza a táptartályba vezetjük és így folytonos keringésben tartjuk. Realccziólc. Az egyidejűleg végbemenő reakcziók az alábbi képletek által fejeztetnek ki. A fürdő soha sem tartalmaz szabad chlort, a mit folytonos vizsgálás által állapítottunk meg. 2 Na Cl + Pb + 2 H,0 = Pb Cl, + 2 Na OH + H, Pb Cl, + 2 Na^OH = Pb (OH), + 2 Na Cl 4 Pb (OH), + 3 Co, = 3 Pb CO„ + Pb (OH), + 3 H,0. Az anódán képződő ólomchlorid képződés közben az egyidejűleg a katóda körül képződő nátron behatása alatt ólomhydráttá alakul, mely a czella fenekén leülepedik. Képződése gyorsan történik, az anódán ólomhydrátcsapadék képződik, mely azt polarizálja ; ezen csapadék megakadályozása czéljából és hogy mindkét elektróda egyenletesen használtassák el, az áramot igen rövid időközökben, minden öt vagy tiz perczben átkapcsoljuk; kísérletek azt mutatták, hogy az eljárásnak ily foganatosításánál úgy a termék minősége, mint annak mennyisége tekintetében kiváló eredményeket érünk el. Szükség esetén a kis frequencziáju váltakozó áramot is alkalmazhatnók, de ekkor a feszültséget sokkal nagyobbra kellene venni, a mi nem járna előnnyel. Hydrogén. A mint az előző egyenletekből kitűnik, hydrogén válik szabaddá, még pedig igen nagy mennyiségben, a mi szükségessé teszi, hogy az üzem jól szellőztetett helyiségben történjék; nagy nyílásokkal bíró épületekben keletkező léghuzamok teljesen elegendők ezen czélra. Carbonálás. A mint már említettük, előnyös az oldatot, ennek fölmelegedését elkerülendő, erős keringésben tartani; a folyadékot ezen czélból külön tartályokban fogjuk föl, melyekbe a szénsavat vezetjük be; ezután a folyadékot szűrés után újból keringésbe hozzuk, a mennyiben a folyadékot szivattyúk segélyével a táptartályba szivattyúzzuk vissza, melyből az ismét a czellákba folyik. Kitűnt, hogy az ólomfehér jobb minőségű, ha a szénsavval való telítést a hydrát képződése pillanatában végezzük ; ajánlatos tehát, ezen műveletet magukban a czellákban foganatosítani, annál is inkább, mivel az ólomhydroxyd a szénsavat könnyen absorbeálja. Az eljárásnak ezen foganatosítási módja ezenkívül azon előnnyel is bír, hogy maga-