27822. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés ólomfehérnek elektrolytikus előállítására
Sabb ólomoxyd oknak és oxychloridoknak képződése teljes biztonsággal megakadályoztatik, mely vegyületek az ólomhydrátnak konyhasóoldatban való digerálása által is képződnek, a mit a csapadéknak gyors lecsapása által meg kell akadályozni. A szénsav bevezetésének állandóan és ellenőrizett mennyiségben kell történnie. Ezen ellenőrzés nehézségeket 'nem okoz. Az ólomhydrát ugyanis egybázis, a fürdőt alkotó folyadék pedig már az elektrolysis kezdetén alkálikussá válik. A szénsavat tehát addig kell bevezetni, míg a folyadék bazikussága tűnni kezd; a hydroxyd közömbösülésének azonban nem kell tökéletesnek lennie, mert a szénsavval való telítés a következő kezelésnél a levegőben tartalmazott szénsav révén önmagától tovább folytatódik. Szárítás. Az ólomfehér meglehetősen gyorsan ülepedik a fürdőben, a folyadékot erre derítés, szivornyával való leszívással vagy más módon eltávolítjuk és a keringést ismét helyreállítjuk, hogy a folyadékot az elektrolysis számára újból alkalmazhassuk. Az ólomfehéret sok vízben mossuk és ezután a víztől szűrő sajtó vagy czentrifuga segélyével elkülönítjük. Az így nyert ólomfehéret a csomagolásig nedves állapotban hagyjuk; ezáltal elkerüljük az ártalmas por képződését. A szárítást lassan végezzük; mindenek előtt a pépet ennek nagy fölületén való szétterjesztése által a levegőn szárítjuk, azután a szárítást gőz-szárítókamarákban 50° C.-nyi hőfokot túl nem haladó hőmérsékletnél befejezzük. Ezen czélra ajánlatos a szénsav előállításánál a szén elégésekor fejlődő hőt hasznosítani. Halmazállapot. Az ólomfehéret pépszerű halmazállapotban 8—10°/0 zsírtalanított lenolajjal keverve hozzuk a kereskedelembe. Az ezen olajjal való összekeverésre és átgyúrásra tetszőleges ismert készülék alkalmazható. Az ólom. Az ólomfehér minősége nemcsak az előállítására alkalmazott eljárástól, hanem az ólom minőségétől is függ; rosszul finomított ólom, mely vasat, rezet, arzént, antimont vagy ezüstöt tartalmaz, rosszabb minő-i ségű ólomfehéret szolgáltat; különösen a réztartalmú ólmot kell kerülni, mert a réztartalmú ólomfehérrel előállított olajfesték gyorsan megsárgul. Eszerint legjobb minőségű ólmot kell alkalmaznunk. Az ólom tisztaságát vegyelemzés útján vizsgáljuk meg. Az elektródák előállítása. Ha 1. amp. per dm2 áramsűrűséget tételezünk föl, akkor 1000 amp. erősségű áramnál fürdőnként 1000 dm2 == 10 m2 fölületre van szükségünk; eszerint az ólmot nem alkalmazhatjuk tömbökben, hanem lemezek alakjában, melyeknek az ólom nagy fajsúlya következtében nem szabad igen vastagoknak lenniök; ha 1 ma fölületű lemezeket alkalmazunk, akkor fürdőnként tiz lemezre van szükségünk. Ha ily nagyságú lemez 1 cm. vastag, akkor annak súlya 115 kg., úgy hogy egy czellához egy tonnánál több ólom és tiz czellához 111 /2 tonna ólom szükséges ; ha 40 KW. árammal dolgozunk, akkor ezen lemezek tiz nap múlva használtatnak el. A gyakorlatban azonban minden nyolcz nap múlva kell a lemezeket újakkal helyettesíteni, mert máskülönben a lemezekben lyukak keletkeznek és az áramsűrűség megváltozik. Az eléggé elhasznált lemezeket friss ólommal összeolvasztjuk és 1 cm. vastag lemezekké alakítjuk. Ha a kicserélés megkönnyítése czéljából vékonyabb lemezeket alkalmazunk, akkor előnyös az ólmot hengerelni. Tartályok. A czellák számára egyszerű kádakat alkalmazunk, melyek gondosan tömítendők és bekátrányozandók, hogy a folyadék a fába ne hatolhasson, melynek kivonata, különösen új kádak alkalmazásánál az ólomfehér szinét károsan befolyásolhatja. Legjobb, ha a kádakat ólommal béleljük ki. Az eljárás gyakorlati foganatosítására szolgáló berendezés a mellékelt rajzban egy foganatosítási alakban van föltüntetve. A rajzban a berendezés csak négy káddal bír, a gyakorlatban azonban előnyösen tiz-tiz kádból álló három kádsort alkalmazni és pedig akként, hogy mindig két kádsor
