27751. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kohósításra alkalmas anyagoknak idegen kötőanyag mellőzésével való összekötésére (briquettírozására)

Megjelent 1903. évi julius hó 16-án. MAGY. SZABADALMI KIR. III VATA L SZABADALMI LEIRAS 27751. szám. xil/d. OSZTÁLY. Eljárás kohósításra alkalmas anyagoknak idegen kötőanyag mellőzésével való összekötésére (briquettirozására). RÓNAY ÁRPÁD IGAZGATÓ BUDAPESTEN. A szabadalom bejelentésének napja 1903 január hó 14-ike, A jelen eljárás kohósításra alkalmas anyagoknak ipari, különösen kohászati földolgozhatás czéljából való összekötését, azaz szilárd, víz- és tűzálló és e mellett rendkívül könnyen redukálható briquettek előállítását czélozza a következőkben leirt módon, mely az eddigi, ugyanezt czélzó módszerektől igen lényegesen eltérő és részben teljesen új alapelveken épült föl. Az eddigi briquettirozási módszerek tudvalevőleg vagy idegen kötőanyagot igényeltek, mely a briquettek százalékos fémtartalmát csökkenti, vagy pedig a briquetteket ki kellett égetni. Ezen módszerek a föntemlített követelményeknek csak részben tesznek eleget és ezenkívül oly költséges üzemet és berendezéseket igényelnek, hogy — gyakorlati alkalmazásuk nem nyújtván gazdasági előnyt, — általános elterjedésnek nem örvendhetnek. A jelen eljárás azon szempontból indúl ki, hogy a pornemű vagy apró anyagrészeket az eddiginél alkalmazott nyomásnál általában nagyobb, a legtöbb esetben tetemesen nagyobb nyomással összesajtoljuk a végből, hogy a pornemű vagy apró anyagrészek minél közelebb illeszkedjenek egymás mellé, ami az egyenletes szilárdság főföltétele. Világos, hogy ezen természetes alapelvet választva az eljárás bázisául, mindenféle idegen kötőanyagnak (ragasztó-anyagnak) alkalmazását már eleve ki kellett zárni, mert ez a fémtartalmú anyagrészeket egymástól elkülöníti és - mivel rendszerint nedves állapotban jön alkalmazásba, —az anyag természetes nedvességét még növeli, úgy hogy az anyagkeverék még inkább ellenáll az alkalmas mértékig való összenyomásnak. Ugyan e szempontból a jelen eljárásnál a földolgozandó anyagokat lehetőleg csupán természetes nedves állapotban használjuk, vagy csak oly kevéssé megnedvesítve, hogy az egyes apró- és porrészecskékben és az ezek között levő levegő a sajtolásnál, mely a jelen esetben legczélszerűbben több fázisú és növekedő nyomással egy vagy több oldalról történik, lehetőleg eltávozhassák, úgy hogy az anyag-részecskék között minél kevesebb bennrekedt és a szoros összefüggés hátrányosan befolyásoló levegő maradjon. Az ily módon készült briquett, különösen f< ldszerű (amorph) és több hygroskopikus vizet tartalmazó anyagoknál, vagy ez utóbbiaknak kristályos anyagokkal való keverékénél, már elegendő szilárd lehet ahhoz, hogy közvetlenül fölhasználtassék, mert az