27728. lajstromszámú szabadalom • Ívlámpa egymás mellett álló szenekkel
3 -a szenek után tolása önműködően eszközöltetik. A 4. ábra az 1. ábra horgonyát és kapcsoló szerkezetét a 3. ábra szénelrendezésóvel kombinálja, azonban ezen foganatosítási alak a másik kettőtől még abban is különbözik, hogy a (39) csukló helyett a (20) takarékhüvely van a (38) rudazathoz csatolva. Ha tehát a (25) horgony a mellékáramtekercs erősebb gerjesztése folytán jobbra leng, akkor a (19) védőfalban csúsztatható (20) hüvely fölemeltetik és ezáltal a szenek egymáshoz közelíttetnek. Az 5. ábrán látható foganatosítási alaknál a (29, 30) szenek (31) tartóikkal egy-egy (50), illetve (51) csőben vannak vezetve. Az (50) cső a (18) alaplemezben szilárdan ül. míg az (51) cső az alaplemezben levő (52) golyós csapágyban lenghetően van elrendezve. Mindegyik cső fölső végén (53) vezető csigával van ellátva, melyen a húzóelem átmegy. A szárnyas kereket befolyásoló (35) nyelv a lengő (51) esővel van összekötve. Az elektromos áram szintén a (40) fővezetéken át vezettetik be, a széntartón át a jobboldali (30) szénbe jut, innen a (29) szénbe és a (26) fúvómágnes fölött vezetett (41) vezetéken a (23) főáramtekercsbe jut és azt végül a (42) vezetéken át hagyja el. A (24) mellékáramtekercs ugyanazon módon van a (43, 44) vezetékek útján a főáramvezetékhez csatolva, mint az 1. ábrán. Ha az elektromos fényívben az ellentállás növekszik és a (24) mellékáramtekercsben az ellentállás jobban gerjesztetik, akkor a (25) horgony jobbra leng és minthogy az (54) rúd által az (51) vezetőcsővel kapcsolatban áll. az utóbbi is leng, miáltal a fényív szabályozása eszközöltetik. Ha az (51) cső még inkább jobbra leng, a (36) szárnyas kerék szabadon adatik, úgy hogy a (34) kapcsoló szerkezet működésbe lép és a szénutántolás eszközöltetik. A 6. ábrán föltüntetett foganatosítási alak az 5. ábrában láthatótól csak abhin különbözik, hogy a (23) főáramtekercs helyett egy az (51) vezetőcsővel kapcsolatos (55) rúgó van elrendezve. A hatás azonban ugyanaz, mint az 5. ábránál, csak az (55) rúgó teljesíti azon föladatot, melyet az 5. ábrán a (23) főáramtekercsnek kellett végezni. A 7. ábrán föltüntetett foganatosítási alaknál a két (50, 51) szénvezetőcső a (18) alaplemezben lengően van elrendezve és két (54) vonórúd által szimmetrikusan a kapcsoló szerkezet tokjában függélyesen vezetett (25) horgonnyal csuklósan vannak összekötve; a (25) horgony az (56) rugó által visszatereltetik. A (24) mellékáramtekercs solenoidnak van kiképezve. Ha az ellenállás az elektromos fényívben növekszik, akkor a (24) solenoid gerjesztése is fokoztatik, miáltal a (25) horgony vonzása és ezáltal a széncsúcsok egymáshoz való közelítése eszközöltetik. Amint már a leirás bekezdésében említettük, az 1—í. ábrákban bemutatott foganatosítási alakoknál az (57) vezetőríulak, melyek egyúttal a (18) alaplemeznek a (19) védőfallal való összeköttetésére szolgálnak, akkép vannak elrendezve, illetve alakítva, hogy a széncsúcsok hosszú szeneknél egymáshoz közelebb maradnak, mint rövid szénmaradékoknál. Ezt azáltal érjük el, hogy a vezető rudak fölső vége a normális széntengelytől, melyben a szenek különben mozgattatnak, távolabb van, mint az alsó vége, úgy hogy a szenek hosszeltolódásuk alkalmával kényszeríttetnek a hüvelyben levő vezetésük körül lassankint elhajló mozgást végezni. Esetleg az (57) vezető rudak a szenek felé kihajlíthatók, úgy hogy kényszermozgáskép végbemenő lengő mozgásuk a szénellenállás fogyásának arányában történik, mert belátható, hogy hosszú szeneknek nagyobb az ellentállásuk és ennek folytán nagyobb feszültségveszteséget okoznak, mint rövid szenek. E szenek égő végeit vezető tűzálló csövecskéket illetőleg a következőket jegyezzük meg. Rendesen a szeneket a (20) hüvelyben úgy rendezzük el, hogy égő végeik a hüvely belsejébe vagy a hüvelyen túl érnek. Emellett gyakran megtörténik, hogy a fényív a szeneken fölkúszik, anélkül, hogy azokat teljesen leégetné, vagy ha azokat leégeti, megesik, hogy a fényív végül a hüvely fölső széléig jut. Ennek folytán nemcsak a hüvely
