27662. lajstromszámú szabadalom • Szabályozható hatású önműködő zárótest tetszőleges szerkezetű csőtörésnél működésbe jövő szelepekhez
— 2 — tag a gőz bármely sebessége és nyomása . mellett mindig egy bizonyos nagyságú nyomáscsökkenés hatása következtében jön működésbe. A csatolt rajzon az 1. ábrán a találmány szerint szerkesztett zárótag könyökszelepnél, a 2. ábrán pedig átfolyató szelepnél alkalmazva látható, a 3. ábra nagyobb léptékben mutatja az önműködő szeleptestnek az 1. ábrán látható szelepbe való beépítésének módját, míg a 4. és 5. ábra az önműködő zárótag egy kiviteli alakját egy átbocsátó szelepen nézetben és metszetben ábrázolja. Mint az a rajzokból kitűnik, az önműködő (a) zárótag egy üreges (b) csapra van húzva, melynek (c) furata a szabadba vezető (d) csatornához csatlakozik. Ha a szeleptokban normális üzemnél uralkodó nyomás x atm., a (c) fúrat keresztmetszete f cm2 , akkor a szelepet a gőznyomás xf kg.-mai terheli, tehát a szelep ideális súlya ennyivel növekedik. A szelep fölemelkedésének pillanatában az (e) kamarában lévő gőz a (c) fúraton és (d) csatornán át elszáll, akkor a szeleptokban uralkodó y atm. gőznyomás az önműködő zárótagot az (e) kamra nf cm2 két keresztmetszetének megfelelően ynf kg.-mal terheli, tehát még nagyobb erővel szorítja az (a) szelepet a szelepülésére, minthogy az ynf nyomás az xf nyomásnál jóval nagyobb, a mennyiben az y gőznyomás az x gőznyomásnál csak 1—2 atm.-val kisebb, az nf fölűlet ellenben az f fölűlet sokszorosa. Hogy már most ezt a túlságos nyomásnövekedést, mely az (a) zárótagot az ülésére szorítja, meggátolhassuk és hogy az (a) zárótag fölemelkedésénél az erre ható gőznyomást tetszés szerint szabályozhassuk, csak a (d) csatornában kell megfelelő ellennyomást létesíteni, mely a gőznek az (e) kamrából való elszállását a kellő mértékben megnehezíti. Világos, hogy ha a (d) csatornában megfelelő (z) ellennyomást létesítünk, az (a) zárótagra úgy ennek az ülésére fekvése közban, mint fölemelkedésénél ható nyomást egymással egyenlővé tehetjük. Ennek föltétele az, hogy az xf ----- (y—z) nf egyenlet fönnálljon. Lehet azonban a (z) ellennyomást kisebbíteni, mikor xf •< (y—z) nf, vagyis a zárómozgás megkezdődésének pillanatában a zárótagra ható gőznyomás megfelelően fokozódik, mi a vezeték elzáródását késlelteti. Ily módon tehát a zárótagra ható gőznyomást rendkívül egyszerűen használhatjuk föl arra, hogy a zárótag ideális súlyát fokozzuk, vagyis igen könnyű, kis elmozdulást végző zárótagokat használhatunk, ezenkívül módunkban áll az is. hogy az ellennyomás szabályozásával a berendezés érzékenységét is szabályozzuk. Minél alacsonyabb a zárótagra ennek megemelkedése pillanatában ható ellennyomás, annál nagyobb gőznyomás terheli a zárótagot és annál érzéketlenebbé válik a szelep, viszont annál érzékenyebb ez, minél nagyobb a (d) csatornában uralkodó ellennyomás. Az ellennyomásnak a föntebb jelzett czélból történő beállítását legelőnyösebben akként végezzük, hogy a (d) csatornának szabadba torkolló végén legelőnyösebben egy fojtószerkezetet alkalmazunk, melyet pl. az 1. és 3. ábrán látható (g) szelepcsavar képez. Eme csavarnak ezenkívül még egy szűk, központi (h) furata is lehet, melyet akként szabunk meg, hogy a szelep záró helyzeténél a szelep megemelkedése pillanatában az (e) kamarában uralkodó z ellennyomás akkora legyen, a mekkora ellennyomás szükséges a szelepet terhelő gőznyomás változatlanná tételére. A (g) csavar megeresztésével az ellennyomást megfelelően csökkenthetjük és így a szelep záródását késleltethetjük. Könnyen beláthatjuk, hogy a zárótest fölfekvésénél ós fölemelkedésénél a zárótagra ható gőznyomást a (c) fúrat (f) keresztmetszetének és az (e) kamara (nf) keresztmetszetének megfelelő megváltoztatásával is lehet szabályozni, tehát azt a pillanatot, melyben a szelep elzáródik, attól lehet függővé tenni, hogy a csővezetékben bizonyos nyomáscsökkenés lépjen föl. így pl. az (f) és (nf) fölületek között a kü-
