27630. lajstromszámú szabadalom • Hűtőberendezés és szelepelrendezés nagy nyomású kompresszoroknál

akként mozgatja, hogy azok váltva járjanak és így szívó, illetve nyomólöketüket ne egyidejűleg, hanem ellentétesen végezzék. A (7) himba (9) karja és az ehhez csatlakozó (10) hajtórúd a (q) segédszivattyút működteti, mely a (t) szívó- és (w) nyomócsövével együtt a,z (1) burkolatban j a hűtőközeg keringését megindító berendezést képezi. A (t) szívóvezeték a burkolat fölső részétől indul ki, hol a burkolatban lévő hűtőfolyadék mindig a legmelegebb, a (w) nyomócső ellenben az (1) burkolat alsó részéhez csatlakozik és ebben egy fúvószájban (lásd az 1. ábrán pontozva) végződik, minek következtében a (q) szivattyú által a burkolatba nyomott folyadék ezen a helyen expandálódik és hűtőhatást fejt ki. Minthogy a (q) szivattyú által mozgatott hűtőfolyadék folytonos kör- | folyamnak van alávetve és a nyomás alatt álló folyadék folytonos expandálódása következtében a hűtési folyamat maga is folytonossá válik, az (1) burkolat által bezárt tér, az ebben elhelyezett kompresszorhengerek és a hűtőcsőnyalábok oly hőmérsékleten tarthatók, mely a teljes lehűlés- • nek megfelel. A hűtőfolyadék levegő, szén- I sav stb. lehet. A különleges és a hűtőberendezéssel kombinált szelepelrendezés, mely mindkét hengernél lényegében azonos módon szerkesztve van alkalmazva, példaképen a 3. és 4. ábrán látható és egyhengeres kompresszoroknál is alkalmazható. Az (u v) szelepek elrendezése olyan, hogy a konczentrikusan egymásba szerelt szelepek szabadon vannak egymásba ágyazva, mi egyrészt a szelep működtetését teszi könnyebbé, másrészt pedig a szelepek egyenletes záródását, illetve azoknak egymástól függetlenül történő beállását teszi lehetővé és ama hátrányokat, melyek az eddig ily szelepeknél alkalmazott ágyazás és dugattyúvezetés következtében fölléptek, kiküszöböli. A kompresszoroknál eddig alkalmazott, dugattyú segélyével tömített kettős szelepektől eltérően, az új szelepelrendezásnél a szeleptestek úgyszólván egész hosszukon szabadon fekszenek egymásban és majdnem kizárólag csakis a fölfekvési fölületeken érintkeznek egymással megtámasztás czáljából, tehát azok önműködő beállása biztosítva van. A központi (v) tányérszelep záró állásánál a tömítést végző szélével a másik, vele konczentrikus (u) szeleptesten kiképezett (j) fésrekre fekszik, ennek a tömítést végző (i) széle pedig a henger kerületére fekszik. A megrajzolt szelepelrendezés a (c) hengerhez tartozik. A karmantyúszerű (g) résszel ellátott (u) szeleptest két (1 1) agyazó gyűrűjén a (v) szelep (s) rúdja la zán, meglehetősen tágas (x) köz hagyásával megy át, mint az a 3. és 4. ábrán világosan látható. Az (u) szeleptestben a (v) szelep mögött kiképezett üreg a bevezetőcsatornát képezi, mely a henger (d) födelén kiképezett (o) szívónyílással (esetleg szívókamrával) közlekedik és ennek közvetítésével a szívóvezetékkel is össze van kötve. Az (u) szelep mögött lévő gyűrűalakú (r) nyomótér az (a) elvezető csatornával (lásd a 2. ábrát is) közlekedik. Az (u) nyomószelep karmantyúszerű (g) része szabadon fekszik a (b) hűtőkamrával ellátott (d) hengerfödél egy gyűrűalakú toldatában, úgy hogy eme toldat fala és a (g) karmantyúra húzott (k) nyakgyűrű között egy bizonyos (y) köz marad. A (k) nyakgyűrű arra szolgál, hogy a (p) diafragmalemezt az (u) szelepen megerősíthessük, mely vékony, rugalmas, a (b) hűtőkamra homlokfala előtt fekvő és szélén (z)-nél tömítve megerősített lemez az (u) szelep mögött is elzárja a gyűrűs (r) teret, ezenkívül pedig, daczára annak, hogy az (r) nyomó- és (o) szívótér egymástól el van választva, a szabadon lebegően elhelyezett (u) szeleptányér önműködő beállását is lehetővé teszi. A (v) és (u) szelepeknek szabadon lebegő állásban való elhelyezése és azoknak csupán a szelepüléseken történő megtámasztása tehát azt az új műszaki hatást idézi elő, hogy a szelepek mindegyike könnyen és egymástól függetlenül mozoghat, a szelep működtetése könnyebbé válik és azok mindig egyenletesen zárnak, még akkor is,