27626. lajstromszámú szabadalom • Berendezés villamos közúti vasutak váltóinak és áramszedőinek átállítására

a pályatest függélyes metszete egy közúti villamos vasút elágazási pontján. A 3. ábrán a sinek külön vannak föltüntetve. A 4. ábra a segédsin fölülnézete, melynél az emelő el van hagyva. Az 5. ábra metszet az 1. ábra x—x vonala szerint. A 6. ábra egy kissé módosított foganatosítási alaknak oldal- és fölülnézete. (a) jelöli a rendes futósineket (3. ábra), (b) a működtetendő váltót, (c) a segédsín két (d, e) csatornával és (f) emelővel, mely a mint a rajzban látható, vagy az egyik, vagy a másik csatornában fekhet. Az (f) emelő a (g) rúd (2. ábra) segélyével a (b) váltóhoz van kapcsolva és a pálya alatt elrendezett (h) hüvelyen van átvezetve, (i) a kocsi alvázának egyik tartógerendája és az erre szerelt (m) vezetékben mozgó (j, k) rudazat alsó végén (1 és lx) görgőkkel van ellátva. Ezen görgők mindegyike közvetlen a segédsín egyik csatornája fölött fekszik és ebbe belekerül, mihelyt a hozzája tartozó rudat lenyomjuk. A görgő ezen helyzete a 2. ábrában szakgatott vonallal van föltiintetve. Ha a kocsi az (y) nyíl (3. ábra) irányában mozog és az (1) görgőt a megfelelő lábító segélyével az (e) csatornába nyomjuk, akkor e görgő az (f) emeltyűt oldalt a (d) csatornába tereli, minek következtében a (b) váltó a másik állásba helyezkedik és a vágány a (z) menetirányban szabaddá válik. Ha az (lx) görgőt a (d) csatornába nyomjuk, akkor az az (f) emelőt a másik oldalra tolja úgy, hogy a váltó a kocsit a másik irányba tereli. Mindegyik rúd (n) rugóval (2. ábra) vagy ellensúllyal van fölszerelve, mely azt eredeti helyzetébe igyekszik visszahúzni; a rudak fölül az (o) lábítóval vannak ellátva és hogy a vezető esetleg mindkét rúdat egyszerre le ne nyomja, a rudak között a (p) válaszfal van alkalmazva. Az (m) vezetékek előnyösen (q) fémlemezekből (5. ábra) állnak, melyek a rudak pznbad mozgásának biztosítására (r) darabok által egymástól a kellő távolságban tartatnak; másrészt azonban a lemezek mégis akként vannak egymáshoz erősítve, hogy az egész vezeték a kellő merevséggel birjon. Oly kocsiknál, melyeknél az (1, lx) görgőket nem lehet közvetlen a kocsivezető helye alatt elrendezni, ott azokat vagy előbbre, vagy hátrább helyezzük és rudak, emelők, vagy hasonló szerkezeti elemek közvetítésével működtetjük. A szerkezetet ugyan előnyösebb lábító segélyével működtetni, de működtethetjük kézzel is valamely alkalmas emelő közvetítésével. ,' Hogy piszoknak és víznek összegyülemléj sét a (c) segédsínben megakadályozzuk, ezt a 2. ábrában látható keresztmetszettel képezzük ki. Látható, hogy a (c) segédsin középütt (cx) nyílásokkal és (cxx) harántirányú összekötő részekkel bir. A segédsín fölső fölűlete a (cx) nyílások felé lejt és csak a sín két végén bir lapos, sík fölülettel az (f) emeltyű alátámasztására, mely azonkívül még a (cxx) összekötő részek bordáin is fölfekszik. Ugyanazon okokból az emeltyű valamint a csatornák oldalfalai is lejtősen vannak kiképezve. A (c) sínnek tulajdonképen csak oly hoszszúnak kellene lennie, a mennyire azt az (f) emelő megkívánja, lehet azonban tetemesen hosszabb is. A (d, e) csatornák feneke a sín mindkét vége felé emelkedhetik úgy, hogy fokozatosan átmegy a pálya síkjába, miáltal az (1, lx) görgők könnyen hatolnak a csatornákba és onnan könnyen jutnak ismét ki. A sínek azon vége, melyen a görgő befut, azonkívül még tölcséralakúan kiszélesedhet, hogy a görgők befutását megkönnyítsük, illetőleg biztosabbá tegyük. Hogy a görgők befutásánál föllépő zajt csökkentsük, a görgőket gummi koszorúval láthatjuk el. A görgők helyett a G. ábrán föltüntetett (s) csúszópofákat is alkalmazhatjuk és a helyett, hogy a csúszó pofákat a csatornákba bevezetnők, egyszerűen C3ak az emeltyű fölső oldalára engedjük hatni. Az (f) emeltyűt azon széleinek, illetőleg részeinek