27475. lajstromszámú szabadalom • Eljárás csatornáknak vagy alagutaknak fenéktárnákban alapozó építésére

9. ábra a megfelelő vízszintes metszet, végül a > 10., 11. és 12. ábra az I és II, illetve a III és IV, illetve V és VI szelvény keresztmetszete. A találmány szerint a megfelelő mélységben a vezértárna hajtását kezdjük meg. A vezértárnát aránylag kis keresztsrelvénynyel hajtjuk előre, magasságát akként szabjuk meg, hogy csatorna vagy alagút boltválla alatt lévő szerkezeti magassággal legyen egyenlő. Mikor a vájat elején a kellő földtömeget ismert módon kiemeltük, a megfelelő alakú, vasból készült (a) kereteket helyezzük el egymástól a megfelelő — például lm. — távolságban, melyek a (b) duczoló pallók támasztékát képezik. A legelső két vagy három (a) keret fölött a kézimunkával vagy géperővel előrehajtott, vaslemezekből álló (c) védőpaizs f ekszik, a legelső keret előtt pedig a (d) homlokduczolás van alkalmazva. Mikor a (c) védőpaizst elég messze előre hajtottuk, a homlokduczolást a szükséghez képest eltávolítjuk és a paizs védelme alatt megkezdjük a földkiemelést és az oldalduczolást, azután pedig, mikor a földkiemelés elég messze előrehaladt, egy újabb (a) keretét helyezünk el, melyet a már elhelyezett és egymással az (e) gerendák útján összekötött (a) kereteken az (f) duczokkal támasztunk meg. A védőpaizs alá a vezértárna födémét képező (g) deszkázatot húzzuk be, mely — mint az a rajzon látható, — két-két (a) keretre fekvő és ép úgy, mint a (b) oldalduczolás, a vezértárna hossztengelyével párhuzamos deszkákból áll. Hogy a (g) deszkázat elhelyezése nehézséget ne okozzon, a vezérpaizs legczélszerűbben a 14. ábrán hosszmetszetben és 13. ábrán keresztmetszetben látható módon van szerkesztve, vagyis mellső bordázattal merevített része egy egyszerű vaslemezben folytatódik, mely végével a (g) deszkázat már elkészült részére fekszik és így a keret fölött elég széles közt hagy, melybe a (g) deszkázat elhelyezhető. Abban a mértékben, melyben a vezértárna építése előre halad, megkezdjük a (h) szállító pálya és a vízmentesítő (i) alagcsövezés építését is. Mikor a vezértárnát annyira előre hajtottuk, hogy a vezértárna hajtását a vezértárnát kiszélesítő munkások többé nem akadályozzák, megkezdjük a csatorna vagy alagút alapzatának teljes kiemelését. Ezt a talá-mány szerint akként végezzük, hogy két (a a) keret között keresztvájatot hajtunk a két oldal felé, nevezetesen a (g) deszkázat oltalma alatt az (e) gerendák fölött a (j) deszkázatokat verjük be a talajba, melyek a keresztvájatok födémét képezik. A (b) oldalduczolás kibontása közben a földet a (j) deszkázat védelme alatt emeljük ki, a (j) deszkázatot a (d) duczolással alátámasztjuk és azután behúzzuk az (1) oldaldeszkázatot. Ily módon a két keresztvájattal jobbra és balra a csatorna vagy alagút alapzatának megfelelő szelvényt teljesen kiemeljük. Az így létesített üreget azután kibetonozzuk, még pedig oly keresztmetszetű (m) betontesttel, mely a csatorna vagy alagút alsó szelvényének közel teljesen megfelel. Ha az anyagszállítás czéljai megkövetelik, a vezértárnában csak oly magasságú betonréteget létesítünk, a mily magasságban van a (h) szállítópálya és csak utólag töltjük föl vagy betonozzuk a keresztszelvényt oly magasságig, a mily magasságban a csatorna vagy alagút feneke fekszik. Hogy a csatornafenék boltívet behúzhassuk, megfelelő válldarabokat képezünk ki a betontestben (lásd a 4—6. ábrát). A keresztvájatokat nem közvetlenül egymás mellett létesítjük, hanem váltogatva csak minden második (a a) keretpár között, úgy hogy az egyes keresztvájatokat, illetőleg az ezekben létesített (m m) betontesteket állva maradt földtömegek válasszák el, melyek kiemeléséhez csak akkor fogunk hozzá, mikor a közöttük lévő betontömegek már lekötöttek. Mikor ugyanis ezek a tömegek lekötöttek, a közöttük lévő földtömegeket emeljük ki a föntebb leírt módon keresztvájatok segélyével, azután a (g j) deszkázatot fogjuk alá az (n) gerendákkal és az ezeket megtámasztó, a már lekötött (m)betontes-