27443. lajstromszámú szabadalom • Fék

— 3 — megtette a lehető legnagyobb utat, az (f) kampó az (f3) ütközőhöz érkezik és a szerkezetet rögzíti, a kocsi (B) kereke pedig csúszik. E pillanatban a kocsivezető a (K) zsinórt meghúzza, (míg csak kezében a (K, L) zsinórok össze nem érnek). Ekkor a (H) tárcsa az (y) nyíl irányában fordul el és visszatér eredeti helyzetébe, miközben az (e') fogaskereket a (b) fogkoszorúból kikapcsolja s a (J) kilincset ismét az (ao) kilincskerékkel hozza kapcsolatba (1. és 5. ábra). Az egyes részek ekkor ugyanazon helyzetet foglalják el, mint a fékezés előtt, kivéve, hogy a rugók meg vannak feszítve és oly energiatartalék van bannök fölhalmozva, mely a fékezésre fordított erőnek felel meg és bármely pillanatban fölhasználható. Megjegyzendő, hogy a kocsivezetőnek mindenesetre meg kell húznia a (K) zsinórt, ha a kocsit akarja állítani, mivel máskép, mihelyt a vontató állatok megállanak, a rugók feszültségüket elveszítenék s a kocsit hátrafelé hajtanák. E körülmény különben fölhasználható azon esetben, midőn a kocsit hátrafelé akarjuk indítani. Hogy a kocsit a fékezés alkalmával gyűjtött energia segélyével előre indíthassuk, a kocsivezető a (K) zsinórt meghúzza s ezáltal a (H) tárcsát az (y) nyíl irányában elforgatja. A (11) tárcsával kapcsolatban álló (h) forgattyútengely az (M) húzó rudat magával viszi, mely az egymással csuklós kapcsolatban álló (N) és (0) emeltyűcsoportra hat és a (C) tárcsát a(B') kerékkel hozza kapcsolatba, a mennyiben ennek (b') peczkei a (C) tárcsa (c') nyílásaiba lépnek be (2., 8. és 9. ábra). Egyidejűleg a (H) tárcsa az (I, i) emelőt működtetve, a (J) kilincset az (a5) kilincskerékből kikapcsolja és a rugók kitágulva, a bennük fölhalmozott energiát visszaadják. Az (a3 a4) láucztárcsák közben a két (F, F'j lánczot magukkal \ iszik (1., 4. és 5. ábra). Az (F) láncz az (e) tárcsát és (e') fogaskereket üresen forgatja el. mivel az utóbbi nem kapaszkodik a (B) kerék (b) fogkoszorújába, ellenben az (F') láncz a (B') kereket magával viszi, mivel ez utóbbi a (C) láncz| tárcsával össze van kapcsolva, úgy hogy a j kocsi ily módon megindul s addig mozog, j míg a rugókban fölhalmozott energia föl nem használtatott (1—4. ábra). Midőn a rugók összes energiája fölhasználtatott, a (C) tárcsát azonnal el kell választani a (B') keréktől, mert ha ezen részek a mozgató hatás megszűnte után csak igen rövid ideig is kapcsolatban maradnának, a szerkezet káros ellenállást fejtene ki és a rugók a visszafelé való forgatás következ-i tében esetleg megrongálódnának. I Ezen hátrány elkerülése czéljából a szétj választás a következő szerkezet segélyével j önműködően megy végbe (4., 10. és 11 ábra). Az (A) rugók által megszabott forgás befejeztével az (F') lánczhoz erősített (f) kampó, (mely utoljára a 4. ábrán föltüntetett helyzetet foglalta el), az (S) rúd (s) fejére gyakorol hatást. Ezen (s) fej a fékezés alatt, a (h) tengelyre erősített (R) korongon futó (r') lánczocska segélyével a 10. ábrán pontozott vonalakkal föltüntetett helyzetbe került. Midőn pedig az (S) rúd (s) feje az (s') helyzetből az (s) helyzetbe mozdul el, az (r') lánczocskát magával viszi és elforgatja az (Ii) korongot, mely a (h) forgattyú tengely, (M) húzórúd és (N, 0) emeltyűk közvetítésével a (G) tárcsát a (B') keréktől eltávolítja (2. ábra). Az egyes részek ekkor az 1—4. ábrákon föltüntetett helyzeteket foglalják el és a rugók ki vaunak tágulva. Ezen szerkezet segélyével a kocsi hátrafelé is megindítható, mely esetben a szerkezet működése teljesen ugyanaz. Megjegyzendő, hogy azon esetben, ha a kocsi megreked és a rugók energiáját már fölhasználtuk, a rugók újból fölhúzhatok úgy, hogy a kocsi kiszabadítására újabb erő áll rendelkezésre. Ezen czélból az egyik lovat kifogjuk s a kocsi háta mögé vezetve, az (F) láncz (f) kampójához kapcsolt vontató lánczhoz kötjük. Ily módon közvetlenül mozgatjuk a lánczot és az (a) tengelyen elhelyezett rugók megfeszülnek (mivel az (a5) kilincskerék (J) kilincs rugójának hatása folytán elforoghat). Midőn a láncz oly utat tett meg, hogy az (f) kampó