27292. lajstromszámú szabadalom • Pneumatikus kerékabroncs

— 2 — addig a meghajlított (d) szárnyak, me­lyek a palástra szorosan ráfekszenek, a szegmentumokat mozgásterük daczára, he­lyükön tartják és így azok kiugrását meg­akadályozzák. Eme (d) szárnyak mindegyike két oly fölületben végződik, melyek az (e) és (f) pántokon biztos támasztékot talál­nak (lásd az 1. ábrát). A mi a szegmentumokat tartó (e) és (f) aczélpántok megerősítését illeti, az itt vég­zett javítás abban áll, hogy az aczélpántok között nem egymástól meghatározott tá­volságban elrendezett és ezek deformáló­dását megakadályozó szögecsek létesítenek kapcsolatot, hanem az 1. és 2. ábrán lát­ható szerkezet. A gyakorlatban az aczél­pántok között létesített merev kapcsolat képezte a legnagyobb hátrányt, a mennyi­ben a pántok behajlásánál a pántok két­két kapcsolási helye között lévő pántrész hosszának az egymás fölött fekvő pántok mindegyikénél más és más mértékben kell megváltoznia. Ha már most az egyik pánt a szomszédos pánton nem csúszhatik, — mint ahogy az összeszögecselés következ­tében nem csúszhatik — akkor az nem fek­szik többé a másik pántra, hanem erről le­emelkedik. Ha azonban a pántokat ismétel­ten ily módon vesszük igénybe, azok anyaga elfárad és a pántok vagy a szögecsek mellett, vagy a szabadon fekvő részük kö­zepén eltörnek. Hogy ezt a hátrányt elkerüljük, talál­mányunk szerint az (e) és (f) pántokat ak­ként kötjük össze egymással, hogy azok egymáson szabadon eltolódhassanak. E czél­ból a pántok (1) hosszanti hasítékokkal vannak ellátva, melyeken a vastagabb (n) fejjel ellátott (m) csavarházak fölcsavará­sára szolgáló (h) csavarok mennek át. Ez lehetővé teszi, hogy a pántok — még ha ezek teljesen meg is vannak húzva — egy­máson szabadon eltolódhassanak, a nélkül, azonban, hogy egymásról leemelkednének (2. ábra) és hogy a pántok kapcsolási he­lyei közé eső szakaszokban az egyes pán­tok között hézagok képződnének, tehát az anyag elfáradása vagy eltörése is ki van zárva. Ily módon tehát a kerékabroncs tar­tósságát, valamint annak ruganyosságát fokozzuk. Az (f) pánt vége is bizonyos elmozdulást végezhet és — mint azt az 5. és 6. áb­rán láthatjuk — az (f) pánt egy nyelvben végződik, mely az előző pánt egy (o) ha­sítékába egyszerűen be van fűzve. A később leírandó (h) csavarok és (m) csavarházak alkalmazása még azért is elő­nyös, mert ezek az (e f) aczélpántok és az (a) kaucsukpalást között megbízható kap­csolatot létesítenek, ezenkívül pedig a víz ! behatolását is megakadályozzák, a nélkül, | hogy az aczélpántok szélei a (b) fémszeg-I mentumokba akadnának. E czélból mindegyik (h) csavarnak nagy, köralakú és ledomborított élekkel bíró (i) feje van, mely a kaucsukhoz simuló fölü­; létén (lásd 1. és 3. ábrát) két köralakú ho-i ronnyal van ellátva, hogy a fej és a kau­| csukpalást szorosan kapcsolődhassék egy­| mással. A fej másik oldalán egy kulcs fölvételére szolgáló két furattal van el­| látva, mely lehetővé teszi, hogy a csavart j a csavarházba becsavarjuk. A csavarháznak négyszögletes (m) csa­varmenetes része van, mely az (e f) aczél­pántok oldalirányú eltolódását meggátolja, továbbá egy nagy, köralakú (n) karimája vagy feje, mely a pántokra fekszik és eze­ket egymásra szorítja. A fej fölső éle két oldalt le van tompítva (2. és 4. ábra), hogy ily módon a (b) szegmentumoknak a fejen való megakadását megakadályozzuk. Ugyané | czélból a szegmentumok belső szélei vé-1 geiken szintén le vannak tompítva. Az (m) csavarmenetes rész elég hosszú ahhoz, hogy a (g) fémkorongot összenyomja, mielőtt a csavarház feje az aczélpántokra szorulna. Ez a (g) fémkorong meggátolja, hogy az (1) hasítékok szélei a kaucsukon feküdje­nek, ezenkívül pedig a csavar által kifej­tett nyomást is átviszi a kaucsukra, úgy hogy ez a csavarra rászorul és így az érintkezési helyet biztosan tömíti-. A kerékabroncsot következő módon sze­reljük a kerékre. Miután az (a) palástban a szükséges furatokat előállítottuk, a (h) csavarokat a furatokban elhelyezzük és a

Next

/
Thumbnails
Contents