27258. lajstromszámú szabadalom • Újítások kemenczéken
- 5 -zárja el, melyen a túlhevítő tengelyével szöget képező (p) fúratok vannak kiképezve, hol a fúratok ezen elrendezésének az a czélja, hogy az azokon át kitóduló gőzsugarak keresztezzék a (g) téren beáramló légsugár irányát és így az előmelegített levegőnek a túlhevített gőzzel való benső elegyedése biztosíttassák, úgy hogy ezen tényezők ilyen benső elegyedés mellett osztassanak el az égési térben lévő eléghető gázok között. Az (n) lemez mögött lévő (r) tér a túlhevítő kamrát képezi, melyben az (M) csövön át beáramló nedves gőz átalakíttatik túlhevített gőzzé. Midőn valamennyi (A2)tömb helyére illesztetik, a fölső végeiknél lévő (f5) hornyok egy vonalba esnek s eközben egy hosszú, szűk csatornát képeznek a (T) gőzvezető cső befogadására, melyből az összes (L) túlhevítőknek (M) gőzcsövei elágaznak. Mint a 16. ábrán látható, három (T) cső van alkalmazva, melyek közül kettő a kemenczének két hosszanti oldalánál nyúl végig, míg a harmadik a kemenczének homlokoldalánál, a tápnyílás fölött. Ezen csövek egy közös, (V) csappal fölszerelt (U) tápcsőből láttatnak el gőzzel. A működési mód a következő: A tűz közönséges módon gyújtatik meg a rostélyon, miközben a levegő a meggyuladás folyamata alatt a hamuszekrény ajtaján, a hamuszekrényen és a rostélyon keresztül áramlik be a tűztérbe a rostély fölé. Midőn később az (U) csövön át gőzt bocsátunk be a (T) főcsövekbe és ezekből az (M) ágcsövekbe, az az (r) túlhevítőkamrákon és a (p) fúratokon át az égési térbe tódul be. Midőn az égési térben elegendő magas hőfok jön létre, a gőz az (r) kamrákban túlhevíttetik és így túlhevített gőz alakjában vezettetik hozzá az égési térben lévő eléghető gázokhoz. A (p) fúratokon kitóduló túlhevített gőzsugarak ereje hozzájárul az (f) csatornákon bevezetett légsugarak sebességének növeléséhez. Megjegyzendő, hogy néha szükséges lehet, az égés további folyamata alatt, az említett légsugarak bevezetési sebességének csökkentése, mely esetben a túlhevítő kamrák oldalánál (y) fúratokat rendezünk el (18. ábra), melyeken keresztül gőzsugarak tódulnak a (g) légjáratba s ezek szög alatt ütközvén a légsugárhoz, ennek sebességét csökkentik. Az égési térbe áramló levegő, miután már a hamuszekrényben előinelegíttetett, az (A2) tömbökben lévő gőzcsövek által még tovább melegíttetik, úgy hogy végül igen magas hőfokra emeltetik. Mint a 17. ábrán látható, az (n) lemezeket czélszerű úgy elrendezni, hogy a ferde irányban futó (p) fúratok a gőzsugarakat lefelé, a tűzfészek felé irányítsák, mivel ily módon tökéletesebb elegyedés és elosztás jön létre a tűztérben lévő éghető gázokkal szemben* Mint már föntebb is említettük, a tökéletes elégés függ az elegendő oxigén-hozzávezetéstől, elegendő magas hőfoktól és az eléghető elemeknek lehetőleg tökéletes elosztásától. Azon erő, mellyel a gőzsugár és a légáramlat a találmánybeli kemenczénél az égési térbe betódul, elegendő arra, hogy az oxigént tartalmazó tényezőnek (levegőnek) a száraz desztilláczió termékeivel való gyakorlatilag tökéletes elegyedését eredményezze s ezen termékeknek tökéletes elégését biztosítsa. A túlhevített gőz, ellentétben a nedves gőzzel, egyáltalában nem csökkenti a hőmérsékletet a túztér belsejében. Önmagától következik, hogy a föntebbiekben ismertetett berendezés nemcsak levegőnek, hanem bármely más gáznak vagy folyadéknak bevezetésére is szolgálhat, ha az említett gázokat vagy folyadékokat megfelelően elosztjuk az (A2) tömböknek belső vezetékeiben, vagy pedig a túlhevített gőz szállítására rendelt csövekben, oly módon, hogy azoknak a gőzzel való benső elegyedését és ily módon a tűztérbe való bevezetését biztosítjuk. Természetesen az ismertetett berendezésnek egyes részletein igen sokféle változtatás vagy módosítás eszközölhető, a találmány lényegének megmásítása nélkül. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Újítások kemenczéken, jellemezve a tűztél- körül elrendezett, belsejükben légcsatornákkal ellátott tömbök által, melyek
