27254. lajstromszámú szabadalom • Töltőkészülék önműködő kézilőfegyverek számára

— 2 — A mellékelt rajzok 1.. 2., 3 és 4, ábrája a závárzatszerkezet hosszmetszeteit és az 5. és 6. ábrák annak keresztmetszeteit mutatják. Az 1. ábra a závárzatszerkezetet zárt helyzetben; a 2. ábra a csövet nem egészen visszalökött helyzetében és a legfölső töltényt visszatolva; a 3. ábra a csövet a visszalökés befejezése után, míg a 4. ábra a csövet ugyanezen helyzetben az utolsó töltény elsütése után tünteti föl. Az 5. ábra az 1. ábra (a—b) vonala szerinti és a 6. ábra a 3. ábra (c—d) vonala szerinti keresztmetszetét ábrázolja. A 7. és 8. ábrák az adogatót oldalról és hátulról nézve tüntetik föl. A 9. ábra a závárzattoknak részben oldalnézetét, részben hosszmetszetét és a 10. ábra a 9. ábra (g—h) vonala szerinti keresztmetszetét mutatja. A 11. és 12. ábrák a tölténytár oldal- és hátulnézetét ábrázolják. (1) a csövet jelöli, mely a (2) závárzattokba van szilárdan becsavarva; (3) a szekrényt, (4) a závárzathengert, (5) az ütőszeget, (6) az ütőszegrúgót és (7) egy emeltyűt jelöl, melynek (8) forgáscsapja a závárzattokban van ágyazva és melynek fölső vége az ütőszeggel és ennekfolytán a závárzathengerrel áll kapcsolatban, míg alsó vége oly helyzetben van, hogy a cső és závárzattok visszafelé vagy előre való mozgásánál a szekrényben megerősített (9,10) orrok által működésbe hozatik. Ezáltal a (7) emeltyű elforgattatik, mi mellett utóbbi a závárzathengert előre vagy hátra vezeti. Ezen szerkezet ismeretes, miért is itt nincs részletesebben leírva. A visszalökés által visszafutott cső és závárzattok egy a rajzon föl nem tüntetett rúgó által ismét előre szoríttatik. (11) a tölténytárt jelöli. Ezen tölténytár alul egy szokásos (12) ajtóval bír, és egy a (13) rugókon nyugvó emelhető és sülyeszthető (14) adogatóval van ellátva, melyre a töltények fölfekszenek. A tölténytár mellső vége közvetlenül a lőhelyzetben levő cső hátsó nyílása alatt és mögött van elhelyezve és a födél gyanánt fölébe tolt závárzathenger által van befödve. A töltények szokásos módon két függélyes sorban, egymáshoz képest eltolva fekszenek a tölténytárban (5. ábra) és a legfölső töltény a závárzathenger alsó fölületére támaszkodik. Körülbelül a legfölső töltény alsó oldalának magasságában a tölténytár vízszintesen le van vágva és fölső részével a závárzattok részein van megerősítve, illetve ezen részekből van kiképezve. A tölténytár alsó, helyben álló része a 11. és 12. ábrákban van föltüntetve. A fölső mozgatható rész a (15) hátfalból áll, mely hátrafelé (16) erősbítéssel bír (9. és 10. ábra); ezen (16) erősbítésben egy (17) orr van megerősítve, mely az üres töltényhüvely részére a kivetésnél ütköző gyanánt szolgál. A tölténytár mozgatható (15) részének oldalain a závárzattokról lefüggő (18) bordák (9. és 10. ábra) ülnek, melyek a tölténytár fölső oldalszéleire illenek és a tölténytár mozgatható részének mellső (19) része a závárzattok gyűrűalakú részét képezi, melybe a cső van becsavarva. Az említett (15, 18 és 19) részek tehát együttesen egy keretet képeznek, mely a legfölső töltényt fölveszi és mely keret, minthogy a mozgatható závárzattokhoz tartozik, a legfölső töltényt hátrafelé a 2. ábrában látható helyzetbe viszi, ha a cső és a závárzattok a visszalökés folytán az ezen ábrában rajzolt helyzetbe csapódik vissza. Ezen mozgás alatt a töltény a két szomszédos töltény hosszában csúszik, melyek egyike a legfölső töltényt alulról és a másik ferdén alulról oldalt támasztja, míg a (18) borda oldalt vízszintes támaszt képez; a töltényt fölülről a závárzathenger támasztja. Ezután a cső, a závárzattok és a legfölső töltény még kissé visszamozog, mint az a 3. ábrából látható, mi mellett a závárzathengert a (7) emeltyű hátrahúzza. Mihelyt a závárzathenger teljesen hátra húzatott, a legfölső töltény a 3. ábrában látható helyzetbe emelkedik és pedig az alatta levő töltények és a (13) rugók által alulról kifejtett nyomás folytán. A závárzattok mindegyik belső oldalán elrendezett két (20,21) orr (3., 4., 9. és 10. ábra) megakadályozza, hogy a töltény a 3. ábrában rajzolt helyzetnél magasabbra emeltessék. Ezen (20,21) orrok oly helyzettel bírnak, hogy a töltényt végéhez közel megtámasztják, míg a töltényre alulról ható nyomás körülbelül a